Harangszó, 1911-1912
1912-02-11 / 16. szám
II. évfolyam. 1912 február 11. 16-ik szám 74 &&Í.SOS If ápi<4?. A „Luther Társaság“ hivatalos lapja. Megjeleni novembertől lebrnárlo minden vasárnap, márclnstól októberig minden második vasárnap. Kiadja a dunántúli egyházker. evangéliumi egyesület Szerkeszti K A PI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára egész évre közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési dijak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Ének a boldogságról. Az uj énekeskönyvből. Boldog, kinek a béke minden vágya, Aki nyugalmát csak tetőled várja, Ki védő szárnyad árnyában pihen, Világ teremtő áldott Istenem I Boldog, kit tiszta szeretet vezérel, Miként a vándort csillag fénye éjjel, Ki minden sértést, bántalmat feled 5 ellenségnek is nyújt mentő kezet. Boldog, kit nem gyötörnek földi Akinek lelke sóvárog utánad, [vágyak, Szeme szüntelen ég felé tekint, Boldog, ki él szent tetszésed szerint. Boldog, ki tűrni tud minden fájdalmat, Akinek szíve tiszta, mint a harmat, Ajkán nem támad vádoló panasz, Kegyelmed neki enyhítő vigasz. Oh add Atyám, míg itt a földön élek, Teljes szívemből szolgáljak tenéked, S verőfényben, nehéz kereszt alatt Nálad keressem boldogságomat! Kovács Sándor. A furulya. (Rajz az orosházi nép életéből.) Irta: Veres József, orosházi lelkész. Változnak az idők I Valamikor a felföld tót népe is az alföldön kereste meg egész esztendőre való kenyerét nyaranta, most maga az alföldi magyar is lázong, mert nem tud megélni keresményéből. Azelőtt szaporodott a magyar, az oláh, tót, német bevándorlásoktól, most folyton fogy a kivándorlás által. Változnak az idők I A föld változott-e rosszabbá, vagy az emberek ?! Az édes anyaföld lett-e mostohább a gyermekeihez, vagy a gyermekek lettek mostohák az édes anyához ? Elmondja a furulya története. Ez a furulya a felföldön * készült, még pedig Árvavármegyében. Bizony maholnap száz estendeje annak, hogy ezt a furulyát valamelyik Misó vagy Gyúró, vagy Janó megkészítette, ki- citrázta, amint illik, s amint Isten tudni adta; hanem azért mégsem ért két garasnál többet. Mégis mennyi gondot, mekkora változást okozott ez az olcsó furulya egy család életében, milyen messzire elűzte hazájából a szegény Misót, hányszor könnyített az a szíve bújánbaján egyszerű hangjával; földönfutóvá, azután gazdaggá tette az idegen földön és milyen drága emlék lett élete végéig a szegény Misónak. Ez a furulya tette a Misót orosházivá is, magyarrá is, gazdaggá is. Elmondom : hogyan ? Kecskét legeltettek a gyerekek az árvái hegyek között. Amely családnak ott kecskéje van: az már gazdag, az már boldog, azt már irigylik. Míg a kecskék cserjétől-cserjéhez jutottak a kövek közt, s lerágták a szikláról lógó bokor levelét: a kis pásztorgyerekek fúrtak-faragtak. cifrázták a levágott fenyőágat, játszottak, furulyáztak. Az egyik különösen szépen tudott a fiatal fenyőből hegymászó botot, ostornyelet cifrázni s különösen szívhez szólóan tudott furulyázni. Mikor ő szájához illesztette a furulyát, mintha szive lett volna a hitvány fának, mintha szava lett volna a néma furulyának : olyan bánatosan zokogta el azt a szép nótát : Erdő, erdő, de magas vagy, Édes rózsám, de messze vagy, Ha az erdőt levághatnám, Kedves rózsám megláthatnám. Szótlanul, bámulva hallgatta a többi gyerek a furulyaszót, de talán még a bokrok, meg a madarak is hall-
