Harangszó, 1910-1911
1911-01-22 / 7. szám
1911. január 22. HARANGSZÓ. 3. oldal. De van-e munkája a télnek! Van. Csak meg kell azt a munkát keresni, azután gyakorolni. A földmívelési minisztérium gondoskodik arról, hogy minden iparkodó ember kapjon télire munkát és kapjon ezért a munkáért — kincset. Hogy mik legyenek a tél munkái ? azt minden vidéknek a fekvése, határviszonyai szabják meg. Ahol van sok fűzvessző: ott a kosárfonás, ohol van sok sás: ott a gyékény-, szatyorfonás ; ahol nagy nyiresek vannak: ott a seprű és kocsikasfonás, ahol termelnek cirókot: ott a cirókseprű készítés, a kefekötés, szalmafonás, kalapok, lábtörlők stb. készítése; fafaragás, gazdasági eszközök, méh- kaptárok, szekér-oldalak, hengerek, boronák, eke-gerendelyek stb. stb. előállítása. Úgy ám! vetheti fel a kérdést valaki, de hol tanuljuk mi ezt meg? Igaz, tanulni kell még enni is. Hát erre azt mondom: ott vannak a ti egyházi elöljárótok, menjetek el hozzájuk, kérjétek meg őket, hogy járjanak el érdeketekben. A minisztérium azután majd küld tanítókat, az meg ingyen megtanít a szükségesekre, sőt a minisztérium még gépeket is ád ingyen. Példákat is említhetek. Beregme- gyében 14 háziipari szövetkezet van, közel 40C0 munkással. Egy-egy munkástag három havi téli keresete 100 — 120 korona. Az árdánházi hitel- szövetkezetnél 1908-ban a háziipari tagok 14,000 koronát tettek be, mint megtakarított téli keresetet, amellett éltek is belőle. A kisrákóczi háziipari a kutya; másodszor pedig azt mondom, hogy el ne hamarkodják a dolgukat, mert itt vagyok én. Értik ? Nohát 1 Azt mondom kieteknek, hogy válasszanak meg. Kutya lesz az, ki megbánja. Mert tudják meg, én vagyok az a hires Bordohány Dömötör, ki — akkor tudok kieteknek esővel j szolgálni, amikor csak mindnyájan akarják. Értik? Nohát, úgy gondolják meg a dolgukat. A pipák összekoccantak, miután az atyafiak összedugák fejüket. S tartottak egy suspitáló gyűlést, mely eredménykép oda lyukadt ki, hogy megválasztják a nagytudósnak mutatkozó pályázót egy évié próbaképen. Hátha netán (az ördög nem alszik) tud valamit? Ezzel el volt intézve a választás, melyre nézve a többi pályázó sátán szövetkezet, a főváros részére szerződésileg biztosítva 30,000 korona értékű nyírágseprűt szállított. A tápéi gyékényfonók szövetkezete az első évben 80,000 korona forgalmat eredményezett. A bácsmegyei 26 háziipari szövetkezet tagjai, megalakulásuk első évében 1908-ban kéthónapi téli munkával 80,000 koronát kerestek. Az újvidéki, dunacsébi, szenttamási és törökkanizsai szövetkezetek munkás- taggjainak két hónapi téli keresete 120—130 korona volt. A Mármaros vármegyei iparfejlesztő bizottság, az általa fenntartott kosárfonó-telepen 90 húsz éven aluli munkásnak 1908-ban 6125 koronát fizetett ki, ezek között volt olyan munkás, aki öt hónapi munkája után 416 koronát kapott. Az ugocsai iparfejlesztő bizottság által fenntartott ipartelepeken mintegy 200 munkás dolgozik, kiknek napi téli keresete 1 — 1.50 korona. A telepeken termelt kosarak értéke 23,216 korona volt. A földmívelésügyi minisztérium által 1908/9. év telén szervezett 510 évi háziipari tanfolyamon készült tárgyak értéke 300,000 korona volt. Beszélnek tehát a számok 1 Azt is megírom, hogy hova kell tanácsért, gyámolításért fordulni. Egyenesen a földmívelésügyi minisztérium munkásügyi osztályához vagy Keller Gyula gazdasági háziipari miniszteri megbízotthoz, a földmívelésügyi minisztériumban (Budapest, V., Országház-tér 11. sz.) Van tehát kincsásás és kincskeresés, válasszatok! áldását kérte: Magyarán mondva cif- rábbnál-cifrább káromkodást vittek véghez. S hogy ezen kerdajk áldásnak mennyiben lett foganatja? Azzal tegyünk úgy, mint Csizma Bábi nénénk a meghalással: „Hagyjuk csak a végére ! “ # Eljött a forró nyár. A perzselő tikkasztó napsugár hervasztott mindent. A kiszáradt föld szomjúsága nagy lön már. Pipás Kiss Mihály és komája: Mihók Bandi egyik délután felkeresték Bordohány kanászukat azon utasítással, hogy fogjon az eső csinálashoz, mert nagy szükség van reá — Helyes. Legyen hát eső én is amondó vagyok. Estére hivassanak egybe gyűlést a biró házához. Ott kell határozatot hozni — mondá a A mindennapi kenyérért. Kenyértelenségtől óvj meg, Uram minket, A mi házunk népét, a mi gyermekinket. Kenyértelenségtől Nyomortól, ínségtől Uram, őrizz minket. Betevő falatunk panaszos ne légyen Ne tapadjon hozzá se önvád se szégyen, Özvegy, árva könyje Gondoknak özönje Álomtalan éjen. A kezünk munkáját, véres verejtékünk Áldd meg te nagy Isten! könyörögve kérünk. Ki adsz vadnak hálást A vadonban szállást Adj kenyeret nékünk. A kegyasztaláról hulladék-morzsára Melynek földig érő megalázás ára Ne szoruljunk soha Másoknak mostoha Kemény jóvoltára. Egyedül tiedre, a te kegyelmedre, A le bőven osztó tápláló kezedre Éltető napodra Rengő harmatodra Síró fellegedre. Óvj meg földhöz ragadt lelki szegénységtől Amely nem álmodik, csak puszta kenyérről Ami bennünk lélek Az keressen téged És emelkedjék fel. Napi munka után, intsen nekünk óra Fogékony magasztos szárnyalásu szóra Bölcsek ajakéról Amely pusztulástól A lelkünket ójja! Kiss József. Halljuk a Harangszót! .,. Levél a nép sorából. Ezen szavakkal köszöntőm a mi kedves kis lapunkat: „Halljuk a kanász nagyot nyújtózkodva egy hársfa árnyékában. Az atyafiakat annak rendje és módja szerint meginvitálták a gyűlésre. Az elnöklő Bordohány csendcsinálás végett megverte hatalmas bunkós botjával a mestergerendát s így szólt: — Emberek I Kónya Bandi és Hajas Istók öreg legények 1 azt kérdem kietektől, akarják-e mindnyájan, hogy holnap eső legyen? Persze, hogy akarták, de nem épen valamennyien. Lám a Szigeti Miska már nem akarta. — Hát iszen, én is szeretném — mondá — de épen ma reggel kaszáltam le a lóherémet. Két nap bele telük, míg megszárad. — No, lássák, emberek 1 hiszen nem akarják valamennyien. Nincs más hátra, mint várnunk csütörtökig
