Harangszó, 1910-1911

1911-05-28 / 16. szám

4. oldal.

HARANGSZÓ.

1911. május 28.

lelki nagyságát fokozta volna. Midőn a pusztító árvíz siralmai közt megharsant hangja az Úr házában, vigasztalást lelt benne mindenki s rövidesen híres szónoknak ismerte el a főváros, így lön, hogy hivei mind jobban szaporodtak, mint jó pásztor köré.

Közben lelke tele van áldásosnál áldásosabb tervekkel, melyeket meggyőződéssel és kitartással testesít meg előbb, utóbb. Ilyen kedvenc gondolata volt a két prot. felekezet egyesítése, mely, ha nem is sikerült, mégis nem volt eredménytelen, mert a testvéri együttműködést nagyban előmozdította. Élénken beszéli ezt a pesti egyesült prot. theologia megalakítása. Majd, mikor a hozzája menekülő vegyes házaspárt egybeköti az Úr oltáránál, oly nagymérvű lépést tesz, hogy ennek következményeként tekinthetjük az 1844. évi országgyűlés ama határozatát, miszerint vegyes házasságok prot. pap előtt is köthetők. Holott eddig ez nem volt szabad.

Kedves terve volt mindvégig a gyámintézet megalakítása és megerősítése. Ez azonban már csak akkor sikerült neki, mikor az általános lelkesedés főpásztori székbe ültette. Közben történik ama mélyre ható munkássága, hogy megalapítja Mária Dorottya kir. hercegnő segítségével a budai anyaegyházat. Mária Dorottya, az akkori nádor neje, buzgó hívő volt s hogy mennyire kedvelte Székácsot, mutatja, hogy őt tévé udvari papjává.

Ez időtájt a hazai állapotok mindjobban bonyolultak. A világosi gyásznap eltemette nemcsak a haza, hanem az egyház szabadságát is. Szomorú, nehéz idők voltak ezek, annyira, hogy midőn megjelent a császári rendelet, mely csak félig-meddig adta volna vissza az elvett függetlenséget, sokan kapva-kaptak az alkalmon. De Székács éles szeme megpillantotta a báránybőrbe bujt farkast. Nagy lelki erővel és rendíthetetlen bátorsággal kimondta, hogy egyházunk ilyen egyezséget el nem fogad. És midőn némelyek véres megtorlástól féltek, kijelentette, hogy ezen esetben a gyülekezet megvárhatja lelkészétől, hogy azt mellével fedezze, de viszont a gyülekezet is álljon a lelkész mögé.

Pár nap múlva, minden tiltakozás ellenére megnyílik a kerületi gyűlés. És még alig tudtak valamit határozni, midőn megjelent a fegyveres hatalom. A jelenlévők meghidegülve néztek egymásra, midőn a halálos csendben felemelkedett Székács.

— Ily erőszak ellen nincs más fegyverünk, mint az imádság. —

És ekkor elmondta Székács azon imát, melyről mindenki azt gondolta, hogy a búcsúztató az, mely után a hantok zuhogása következik. Olyan ima volt az, milyet kevesen hallottak. Mintegy szívéből fakadt az imádko- zónak, de nemcsak annak, hanem az egész prot. egyháznak. Sőt még tovább., szívéből fakadt e leláncolt nemzetnek, az édes magyar hazának.

— Beláthatatlan fontosságú percek voltak azok. Az ima hangjait meghallotta a zsarnok uralom s a nemzeti szabadság hajnala együtt pirkadt fel a magyar protestantizmus diadalával.

Ezért mondja boldogan, büszkén magáénak Székácsot a magyar haza.

Az egymásra következő évek mind nagyobb tekintélyt szereznek Székácsnak, mit ő áldásosán használ fel. Rendezi az iskolaügyet, az egyházi közigazgatást, támogatja a prot. árvaház ügyét, megalakítja a Tabitha egyesületet szegények felruházására.

Dicsőségének tetőpontján áll, midőn 25 éves papságának emlékét üli a pesti gyülekezet s vele az ország. Itt rakta le a hívők serege hálahódolatát a főpásztor iránt, kinek működését Isten áldása kísérte mindvégig.

De nemcsak hívei szerették, szívesen hallgatá őt más hittelekezet is, hisz oly ihletetten tudta kicsalni a bűnös szeméből a törödelem, a szenvedőből az öröm könnyeit.

Családi élete boldog volt és megelégedett, mit ily nemes férfi egyénisége magával hoz. Áldott munkássága 1876-ban végződött be, midőn elköltözött égi honába, melyet oly hívő lélekkel készített el magának itt e földi életben. Nagy család állta körül koporsóját, hisz nemcsak övéinek volt atyja, de édesatyja volt egyházának.

E képből olvashatod ki Székács nagyságát, melyben költő és szónok, a tudomány és hit férfia egyesült igaz keresztyén lélekké. De még egy vonás hiányzik e képből. És ezt egy kath. püspök kijelentése adja meg, ki, midőn ő Berzsenyi feletti emlékbeszédében oly lelkesítőleg kiáltott végig e megkövült hazán, a beszéd varázshatása alatt ölelve csókolta a mi Székácsunkat s ünnepélyesen elnevezte őt az „ország papjának“. Gáncs Aladár.

Nem szégyenlem a Krisztus Evan- gyéliomát: mert Istennek hatalma

minden hívőnek idvességére.

Róm. 1, 16.

Székács József emléke.

Magányos vándor felhős éjszakákon Az ég boltján egy csillagot kutat,

Hogy ösvénytelen, néma pusztaságon E csíllagfényhez mérje az utat.

Mert bár köröttünk egyre változás van,

Az örök törvény, mit az Ur adott,

El nem merül e zsongó változásban, Fölöttünk fénylik, mint a csillagok.

És meg-megszólal, hogy mindenki értse Ha téli fagyra jön a kikelet,

Ha rab nemzetnek kardot ád kezébe,

Ha tudós elme gyújt szövétneket És alkot embert, aki lesz szövétnek;

Örök igét hirdet múló ajak.

Mely ha kihamvad, ha nyugodni tér meg, Mint egy nagy emlék köztünk itt marad.

Fakó napok közt fellobban a lángja És a kebelben szent érzés fakad.

A múltba néző csodálkozva látja Az Ur igéjét hirdető utat.

Ekkép előttünk Székács múltja támad S vet ránk magából fényes sugarat, Munkáttan élet emléke a bánat,

A harcos elv, mint jelszó megmarad.

De szép az élet, hogyha úgy telik le, Ahogy Székács leélte napjait 1 Munkálva ittlent, Istenre tekintve,

Apostolként hisz, gyógyít és tanít.

A kincset gyűjti, mit a nagy elődök Tudós elmével összehordtanak.

Az ész fegyverét megszerezve tőlük Éles szemével győztesen halad.

Gazdag tudása kincses garmadáján Meleg szivének fénye ott ragyog.

Csüngött vitéz és eltiport hazáján.

E kettőért élt, küzdött, áldozott.

Ő szólaltatta meg hazánknak nyelvét A templomban az ország székhelyén.

Igéi pompás nagy fává nevelték A kis magot, mely gyenge volt s szerény.

S hogy nőtt a nyáj, gondos buzgalma révén, A pásztor is mindig nagyobbra nőtt. lm egy nap ott áll nemzetének élén,

Az ország papjának nevezte őt.

Nehéz időkben elhatározása A kételkedést elűzte tova.

A csüggedt népnek lett vigasztalása S törvénytelen zsarnokság ostora.

íme előttünk a magasztos pálya,

Szent, mert az Ur szólalt meg általa.

Székács alakja nagy példára válva;

Együtt él benne a hit és haza.

Boldog örömmel hódolunk mi néki.

Az emlékből lesz biztató remény :

Hogy Istenünk a mi ügyünket védi A jövendőnek rejtett ösvényén.

Hamvas József.

„Hívj engemet segítségül.. “

Május 6-án nagy veszélyben forgott Kölesd tolnamegyei község és népe. Délután két órakor kezdődött az istenítélet. Galambtojás nagyságú jég agyonverte a mezőket, utána borzasztó felhőszakadás a kis Hidas patakot 150—200 m. széles és 6—8 m. mély folyóvá változtatta, mely a község középső részét egészen elön