Harangszó, 1910-1911

1911-05-28 / 16. szám

1911. május 28. HARANGSZÓ. 5. oldal. tötte. Az ár mágával ragadta a gyii- mölcsfákát, takarmánykazalokat, is­tállókat és ólakat az állatokkal együtt. Oly hirtelen jött, hogy az emberek­nek nem volt idejük a menekülésre. A gőzmalommal szemben egy ki­csike házban lakott a tűtő népes csa­ládjával. Éppen a malomban volt el­foglalva, midőn a hatalmas ár a kicsike házat ledöntéssel, elsodrással fenyegette. Segítségre nem mehet ár ellen, magának is menekülnie kell a malom emeletjére. A kis házikó vas­rácsos ablakánál összekulcsolt kezek­kel öt gyermek imádkozik Istenhez, könyörög segítségért. Már-már bedől a ház, midőn egy bátor fiatalember, nem hallgatva a bámészkodók lebe­szélésére, nekivág az árnak, csákány­nyal leszedi az ablakról a vasrácsot és a gyermekeket vállára veszi. A példa hat: még egy bátor férfi siet segítségére és megmentik az öt kis gyermeket anyjukkal együtt. Alighogy az utolsót elvitték a segítő karok, az egyik fal nagy robbanással bedőlt. Ugyanekkor egy jómódú gazda családja az ár elől egyik szobából a másikba menekült. A víz már a bú­torokat is felemelgette, midőn a há­rom kis gyermek anyjukkal a pad­lásra menekült. Az öreg anyóka nem tudott velük menni, vízben jégben lent maradt. Várta a halált. Fenn a padláson az édes anya gyermekeivel imádkozott, azután lefeküdt, hogy ébren ne találja őket a biztos halál. Ekkor ér haza a mezőről a családfő. És az apai és férji szeretet csodát mível. Nem törődve a veszéllyel, Is­tenbe vetett bizalommal létrát támaszt a házhoz, felszakítja a tetőt, majd a mennyezetet és úgy mentette meg kedveseit. Az emberek pedig, kik ezt látták és hallották, így szóltak: „ime, az Isten nemcsak büntet, hanem segít is a nyomorúság idején 1 . . “ Knábel Vilmos kötesd i ev. tafiító. Tekintettel a pünkösdi ünnepekre, lapunk jövő vasárnap is ‘megjelenik. Ügy gondoljuk: olvasóink is szíve­sebben veszik, ha e helyett inkább évközben vagy év végén hagyunk el egy számot. Az egyház köréből. Püspökbeiktatás. A tiszai evang. egyházkerület új püspökét, Geduly Henriket május 17-én iktatták be Nyíregyházán magas főpásztori állá­sába. A beiktatás nagy ünnepségek közt ment végbe. .Részt vett azon a többi egyházkerület kiküldöttein kívül a református egyház küldöttsége, a város, vármegye és a hívek sok ezre. Istentisztelet elején Terray Gyula püs­pökhelyettes beszéde után az Ur-aszta- lához járult az űj püspök, majd Scholtz Gusztáv püspök beiktatta hivatalába. Utána Geduly Henrik tartotta meg püspöki székfoglaló beszédét, mely után a küldöttségek üdvözölték. Uj főrendiházi tag. A főrendiház igazoló választmánya úgy döntött, hogy a magyar evang. egyházker. felügyelők közül vései Véssey Sándor dunántúli egyházker. felügyelőjét illeti meg a főrendiházi tagság. így tehát a kiráty őt hívja be főrendiházi tag­nak. A hitbuzgó és áldozatkész egy­házker. felügyelő magas kitüntetése mindenütt osztatlan örömöt keltett. Elhunyt lelkész. Súlyos csapással látogatta meg az Isten a virágzó lajos­komáromi gyülekezetét. Fiatal, buzgó lelkésze, Schád Boldizsár nehéz szen­vedés után, 30 éves korában jobblétre szenderült. Néhány hétig gyötörte a nehéz tífusz betegség, míg végre az Ur magához vette. Sírva állták körül koporsóját gyászoló kedvesei, rokonai, paptársai és egész gyülekezete. Az Urnák igazi jó pásztora volt. Pihen­tesse az Ur az ő szolgáját ama nagy napig, akkor pedig adja meg néki az örökéletet! Lelkészválasztás. A tabi (Somogy­in.) gyülekezet megüresedett lelkészi állására egyhangú bizalommal meg­választotta Gyarmathy Ferenc helyet­tes lelkészt. Az Ur áldja meg a gyü­lekezet választását s az új lelkész működését. Gyászrovat. A jó Isten tetszése elszólította az élők sorából Németh György zalaistvándi tanító hűséges élettársát. Nagy részvéttel kísérték tisztelői százai utolsó útjára. Az el- költözöttben Németh Gyula szekszárdi lelkész édesanyját gyászolja. Az új énekeskönyv. A dunántúli egyházkerület új énekeskönyvének szép énekei mindig több hajlékba ke­resik meg az utat. Már eddig is sok gyülekezet elhatározta, hogy a régi énekeskönyv helyett ezután az újat használja. A nagy soproni gyülekezet ősszel vezeti be. A vönöczki gyüle­kezet (Vasm-m.) pedig több mint 300 példányt rendelt meg egyszerre, miért is a könyvet olcsóbban kapta. De ezenkívül a gyülekezet saját pénztá­rából is megszavazott erre a célra egy bizonyos összeget, úgy hogy az ő híveik igazán minden nagyobb áldo­zathozatal nélkül jütnak szép, új énekeskönyvhöz. Itthonról. A király itthon. A magyar király a magyaroknak szánt idejét Gödöllőn friss, jó egészségben tölti s napon­ként intézi államai ügyeit. Valószí­nűleg junius első napjaiban hagyja el Magyarországot, úgy hogy a pün­kösdi ünnepeket már nem tölti nálunk. Györy Vilmos leánya. Budapest volt evang. költőpapjának leánya, Győry Ilona, ki egy angol egyetemi tanárnak a felesége, hosszabb kör­utat tett Angliában s mindenfelé fel­olvasásokat tartott Magyarországról, különösen pedig a magyar irodalom­ról. így szerez egy evang. költőpap fenkölt gondolkodású leánya távol idegenben jó barátokat hazájának. A Talpra magyar szedője. Kassán mostanában halt meg Förster Rezső volt nyomdatulajdonos, ki nyomdász­inas korában 1848. március 15-én kiszedte Petőfi Talpra magyarját. Az érdekes öreg ur mindvégig lelkese­déssel beszélt a szabadság születés­napjáról s Petőfi Talpra magyarjáról. A sorozás elöl Amerikába. Sátor­aljaújhelyen most fejezték be a fő­sorozást. 1300 ujoncköteles közül csak 300 és egynéhány jelentkezett, a többi, majdnem ezer, Amerikában

Next

/
Oldalképek
Tartalom