Harangszó, 1910-1911
1911-05-28 / 16. szám
I. évfolyam, 1911. május 28. 16. szám Előfizetési ára egész évre 1 kor. 60 fiit. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére Körmendre (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító is. Keresztellek ... Reménységet, boldogságot: Édes kicsi apróságot Hoznak karon a templomba ... — Tavasz első szép virágát, Családi kert ibolyáját Vedd, Uram, szent oltalomba! Oltár előtt ahogy állunk, Évek felett messze szállunk ; Kezünk összekulcsolódik. — Örök Isten ! mit a remény Hímez most a jövő egén: Mind csak Hozzád kapcsolódik. „Csitt, kicsikénk, csitt egy kicsit! Szent angyalkák szállnak most itt: A hit, remény és szeretet.“ — Úr! ki aláz s felmagasztal, Reád néz e három angyal: Áldva kísérd e gyermeket! „Keresztellek! — szól az Ige, — A Háromság szent nevi$>e’, Ki teremtett és megváltott.“ — Atya, Fiú és Szentlélek, Az egy Isten óvjon téged! Ne láss tövist, csak virágot! Erő ki vagy: erőt Te adj! Derült égen Napja maradj! Igazgassad, növesztgessed, Tenkarodon vezetgessed ! Ami ronthat, ami bánthat, Ne tudja meg, mi a bánat! Ne legyen: csak abban részes, Ami tiszta, ami édes! BOHÁR LÁSZLÓ. Evangélikus sajtónap. Nehéz időben, mikor ellenfeleink j tábort járnak körülöttünk, mikor nagy mozgalom és uj élet pezsdül mindenfelé, evangélikus egyházunk halotti | csöndességű mezőire belékiáltjuk az ébresztő szót: tartsatok evangélikus sajtó napot! Nem tartozunk a sötéten-látók közé. Az örökös siránkozást se szeretjük, mert az nem az idő szomorúságát, hanem az emberek tehetetlenségét juttatja eszünkbe. Aki jól megérti kötelességét, az nem tördeli a kezét, hanem dolgozik. Elvégzi mindennap a maga dolgát, azután a többit a jó Istenre bízza. Tehát nem panaszkodunk, hanem csak kötelességünk irányát jelöljük ki, mikor megállapítjuk, hogy népünk és az anyaszent- egyház között meglazultak az összekötő kötelékek. Uj irányzatok és mozgalmak indultak meg, melyek elidegenítik a lelket ősei vallásától, családi hagyományaitól megszentelt egyházától. Az élet is nehezebb, mint azelőtt. A mindennap gondja többsziklátgörget az ember lába elé, mint annakelőtte. A megélhetésért küzdő ember karjába belekapaszkodik a közönyösség s elvonja a templomtól. Lassanként megváltozik a családok élete. A megelégedettséget kiszorítja az elégedetlenség, a békességet a gyűlölködés. Az élet könyve a kézből, az asztalról odakerül a szekrény tetejére, vagy a gerenda fal melletti sarkára, ott azután porral fedi be a használatlanság. Az Istent dicsőítő ének-szava elnémul. Nem templom a ház és nem pap a család fenntartója. A lélek sorvad, a hit elhomályosodik. Első lesz a vagyongyűjtés és csak utána nagy messzeségben következik az Isten országának keresése. Oh de szomorú kép!. . . Mivé lettünk, hová lettünk!.. . Élettelen szétszórt csontok hevernek halotti mezőkön. Egyházunk régi élet-fáján száraz ágak éktelenkednek, rügyek elszáradnak a levélnyitás előtt s a színtelen virágok gyümölcshozás nélkül leperegnek. A sokfelé kisértő közönyösségen kívül nagy veszedelem népünk szétszórtsága. Ezeren és ezren élpek szórványokban, templom, iskola nélkül. Nem hallják az örökélet beszédét és nem erősíthetik lelkűket egyházunk tanításával. Csoda-e, ha sokan megtántorodnak s elvesztik azt a harcot, melyben gyöngeségük nem talált elegendő erősítést az egyház őrtállásában ? Ezen a nagy bajon csakis egy módon lehet segíteni. Fel kell újítani, meg kell erősíteni, sőt uj szálakkal
