Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
Európai képeslap Készletek Gridi-Рарр Árpád segédleiké Izünk Európából küldött leveleiből Lausanne, 1960. július 20. .. . Annyi minden történt e két hét alatt, amióta megérkeztem Európába!... Franciaországba való érkezésünk után a vonatban, Key, a japán barátom szundikált; én azonban nem tudtam. Csak néztem és néztem a tovasuhanó vidéket és úgy éreztem, hogy hazaérkeztem. Mennyivel más egy európai vidék...! Minden talpalattnyi földet megművelnek. Ami nincs megművelve, az is úgy tűnik, hogy készakarva hagyták ki, mert mezőre is szükség van. És hogy be van osztva a föld! Itt egy kis búzatábla, ott szőlő, tovább krumpli, megint búza, stb.... Minden zöld és viruló. Igaz, hogy pont a nyár közepén érkeztünk. Key nem győzte csodálni, hogy itt milyen szelídnek látszik ;a föld; olyan, mint egy szelíd háziállat, mondta... Itt Lausanne-han kellemes meglepetés volt a város: sokkal szebb, mint gondoltam volna; kedvesebb, mint Genf. Az a baj csak, hogy nagyon dimbes-dombos, egy egyenes utcája sincsen: egyik meredekebb, mint a másik! Egy nagy modern kiállítási csarnokban vannak a gyűlések. Egy kicsit Ibirapuerára emlékeztet, csak kisebb. Gyönyörű termek, szinház terem stb. Iskolaépületekben vagyunk elszállásolva. Szombaton és vasárnap (16. 17- -e) gyönyörű week-end-ünk volt. Csoportokban szétszéledtünk különböző gyülekezetekbe. A mi csoportunk Aargan (német Svájc)-ba mtetit. —oOo— Chateau de Bossey, 1960. július 30. .. .Hétfő (25-e) óta vagyunk itt. Gyönyörű szép hely. Több épület van egy valóságos parkban. Talán nem is park, mert egyszerű s közvetlenebb, mint általában a parkok: szép nagy fák (hárs és vadgesztenye), szép gyep, amire le lehet heveredni! Kívül, körös-körül mező, szántóföldek, hullámzó búzatáblák, amik napról-napra fogynak, mert éppen most van az aratás ideje. Kellemes csend, nyugalom borít be mindent. A csendet az aratógépek zúgása testi alá és csak néha töri meg egyegy repülőgép zaja (sok reakciós gép jár errefelé; közel van a genfi repülőtér). Három főépület van; jobban mondva három összeépített épület: a legnagyobb, ahol az irodák, szobák, könyvtár, olvasóterem és társalgó van. A második épületben van a konyha, az étterem és az előadó terem, amit csak egy tolófal választ el az étteremtől; ha ezt a falat kinyitják, akkor egy nagy I etem az egész. A harmadik rész a kápolna, mellette egy nagy régi torony (szélességben nagy, nem magasságban) es egy úgynevezett sekrestye, ami tulajdonképpen a könyvtárnak egy résszé, de külön van. A torony egy régi őrtorony volt a 12. századból és a kápolnát egy ugyanabból az időből való présházból alakították át. Ezt az egészet hívják „Chateau de Bossey“-nek. Ettől kb. 5 percnyi járásra találunk egy kisebb házat, körülvéve gyümölcsössel, amit „Petit Bossey“-nak hívnak: itt lakom én. Jó friss és tiszta a levegő. A Lausanne-i gyűlés után itt kipihenhetem magam- Képzeljétek el, Lausanne-ban közel 2000-en voltunk. Nehéz volt kétszer ugyanazzal a személylyel összetalálkozni!... Azonban mégis találkoztam magyarokkal: hárman voltak Magyarországról, egy Ausztriából, egy Angliából és egy az USA-bOi. —oOo— Chateau de Bossey, 1960. aug. 9. ...Jó érzés, amikor levelet kapunk, különösen, amikor ilyen messze vagyunk otthonról. Nem is panaszkodhatom, mert két levelet is kaptam egymás után... Sajnos már végefelé jár az ittlétetem. Azért mondom, hogy sajnos, mert nagyon szép hely ez itt és Harangszó 31
