Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
kényelmesen vagyunk... Ma kezdődik a Református Világszövetség Végrehajtó Bizottsági gyűlése Genfbkn. ... Ki volt lent Itanhaem-ben a fiatalsággal? — Mi itt a múlt héten egy nagyon szép másfélnapos kirándulást tettünk a Júrába. Szerdán d. u. indultunk és este tíz óra felé érkeztünk meg egy kis menedékházba, egész fenn a hegyoldalban, kb. 1700 m. magasba. Szerencsére nagyon szép este volt, szép holdvilággal. Egész különös élmény volt holdvilágnál hegyet mászni! Mondanom sem kill, hogy a levegő jó csípős volt, de volt velem sweater. Csalóka dolog azért a holdvilág: az ember mindent olyan közelinek és simának lát! Hallani semmit sem lehetett, csak a hegyekben legelő telj-nek kolompolását. Ez viszont egy olyan állandó aláfestése volt a csendnek, hogy az ember hamar megszokta és egy idő múlva már észbe sem vette. Reggel jó korán felkeltünk és felmásztunk még a közeli hegycsúcsra, ami a menedékház felett van; negyed hatkor már fenn is voltunk és gyönyörködhettünk a napfelkeltében. Sajnos nem tudom leírni, hogy milyen volt; nagyon elrontanám a képet, amit onnan fentről láttunk. A napfelkelte előtt szép tisztán lehetett látni az Alpokat a Mont Blanc-kal. Lassan emelkedett fel a nap, mint egy nagy piros golyó és kigyúlt a Mont Blanc csúcsa. Sorra a többi látható csúcsok is mind magukra öltötték a na,p fényét és lassan az egész hegylánc elhomályosodott a köd és pára felhőben, ami a napfelkelte után mind sűrűbb lett. Meg kell még említenem, hogy az egész kilátás nagyon szép volt: látni lehetett az iegész tavat majdnem: Génitől Lausanne-ig; úgy terült el alattunk, mint egy kiterített térkép. A legelő t eh éri к kolompolása most is figyelmeztetett arra, hogy mindenfelé van élet a hegyekben. A d- e. folyamán kimentünk a menepékháztól egy szép vendéglőhöz, ahol d. u. 1 óra körül volt találkánk a társaság nagyobb részével, okik csak csütörtökön d. e. jöttek flsl, vonattal a hegy lábáig és onnan drót-^И kötélen csúszó kis székeken, amit úgyB hívnak hogy „telesiége“. Ugyanis szer-H dán d. u. a hegymászásra csak egy ki-^B sebb csoport vállalkozott: 20-an vol- (Ш tunk. Mikor csütörtök d. le', a vendég-H lőhöz mentünk, különböző csoportokra oszlottunk; mi négyen egy rövidebb útat választottunk, ami, mint ahogy később § kiderült, nem volt a legkönnyebb út. "i Egy meredek hegyoldalon kellett leersz-, kednünk; izgalmas és érdekes volt, de azért azt hiszem hogyha tudtuk volna, hogy hová megyünk, nem választottuk volna fezt az útat. Kezdetben nem volt nagyon meredek, csak később; viszont vissza már nagyon nehéz lett volna menni, különösen azért, mert csomagjaink is voltak; folytatni kellett hát leijeié. Majdnem egy órába került míg leértünk. Lent lehevertünk egy kicsit a fűbe, hogy kipihenjük a fáradalmakat... .. .Obá! Ma jött még egy levél: a János bácsi levele', amiben küldi a skóciai meghívást és az utasításokat... .. .Holnap este, mint ,,jó brazil“, új hazámról kell egy ismertető előadást tartanom; a másik brazil (aki igazán brazil) szépen rám tolta az ügyet; még erre is kell készülnöm. Engem itt brazilnak kezelnek, de tudják, hogy magyar eredetű vagyok; van, aki inkább magyarnak tart... —0O0— Genf, 1960. aug. 12. ...Ma végződött a „Chateau de Bossey“-ben lévő tartózkodásom. Ez a 20 napos kurzus nagyon érdekes volt: a téma Theological discernment in rapid social changes“- A résztvevők mind theológusok voltak kb. 23 különböző országból és különböző felekezetekből. Egy csomóba raktuk, az Ige fénye mellett, Európa, Észak-,Amerika Dél-Amerika, Afrika és Ázsia népei különböző problémáit és próbáltuk megérteni, hogy a mai zavaros helyzetben, ami m'ndenütt észlelhető> mit vár az Űr az ő népétől. Természetesen szóbakerültt a cubai for-32 Harangszó
