Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
Realizmus és idealizmus A szavakon, fogalmakon nem mindnyájan értjük és érezzük ugyanazt. Ugyanazon szó kimondásakor ketten sem érezik és értik ugyanazt. Ebből a kisebb-nagyobb különbségből sok vitára adódik alkalom. Méginkább ez a helyzet, ha két szót, két fogalmat állítunk 'egymással szembe. Régen szemben áll egymással a reálizmus és ideálizmus fogalma. Vannak, kik ezt mondják: Én ideálista vagyok... Mások: Én reálisan gondolkodom. Mivel fontos kérdésről van szó, foglalkozzunk egy kicsit viele.. . A reálisan gondolkozó ezt mondja: Nekünk van igazunk, mert mi reális törekvéseinkben voltaképpen az igazsághoz ragaszkodunk. A idealista így felel: A igazság az, hogy fejlődnünk, emelkednünk, nemesednünk kell, újjá kell születnünk, ezért szükségünk van ideális, nagy, nemes célkitűzésekre. A reálisan gondolkozó nem sejteni, akar, hanem látni világosan, ha lehet szemmel is, de legalább értelemmel. Az idaálista óhajt, szeret valami értékeset megsejteni ott, ahol szeme nem láfc és értelme is bizonytalankodik. A reálisan gondolkozó — bizonyos mértékig — természettudós, kikerüli a homályosságot. Mondjuk: Fél vagy éppen irtózik a sötétségtől . Az ideálista nem fél, nem irtózik az ismeretlentől. Még a haláltól sem. Ügy érzi, hogy van belső énjében valami, ami bele tud sejteni a körülöttünk lévő homályba. Nem szem és nem ész által, hanem valami másnak a segítségével, ami a szívben, lélekben van. A reálisan gondolkozó és az ideálista közöflti különbség élesen szembetűnik, ha arról van; szó: mi van túl az utolsó csillagon? A reálisan gondolkozó természettudós így felel, majd meglátjuk! Majd megtudjuk! Építünk műszereket, rakétákat. Majd kiderül az is! Az ideálista ilyenformán felel: Van bennem sejtő érzés és hívő lélek, aminek van képessége még a csillagokon túl is sejteni. És 'érzem, hiszem, hogy van dtt valaki, Aki izenetet küld onnan hozzánk, lelkünk által felfogható izeneteket. Ez Isten, Ki sejtésünket táplálja drővel, Aki hív és vezet. A reálisan gondolkozó így elmélkedik önbizalommal: Helyesebb, ha — legalább is egyelőre — magunkat tekintjük a mindenség központjának és elindulunk megismerni és birtokunkba venni, amit csak lehet. Ez a mi dolgunk. Az ideálista hiszi, hogy van Isten. Ki jóakarattal van irántunk. Öt tekinti a Mindenség központjának. Elfogadja 'ezt az igazságot: Segíts magadon, a Isten is megsegít. Ezért... egyrészt igyekszik haladni, fejlődni, újjászületni minden erejéből. . . de másrészt kéri is a Teremtő segítségét. És hisz a kérés, az imádság eredményében. A reális tudós így vélekedik: Amit a nagy-természetből, a földön kívül is, meghódítunk, az a mienk. Harangszó 29
