Harangszó, 1960 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1-9. szám
irredentát, állandósította a résenlétet és végül ismét háborúba döntötte a világot. Amikor a Békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa — így nevezték el a Sátán ügyvédjeinek kollégiumát — 1919 december 20-án a magyar kormány bék(edelegációját Párizsba meghívta, akkor már a vers'aillesi, saintgermaini és a ncuílly szerződések, amelyek a magyar szerződéssel szorosan összefüggtek, le voltak zárva, aláírva és a ratifikációk is útban voltak már. De ez sem változtatott volna a dolgok állásán, ha azok aláírása előtt, vagy éppen elsőként tárgyalták volna le a magyar szerződést. Mindazok, amiket az tartalmazott, lényegében már évekkel azelőtt 1915 április 25—i, illetve 1916 augusztus 17-1 londoni konferencián készült titkos szer. ződésekben, valamint Sir Edward Grey brit külügyminiszter 1915 május 7-i, valamint augusztus 15 és 30-i ajánlatai és szavatossági ígéretei már határoztak Magyarország elpusztítása fölött. Ez a ,,Békekonferencia paródia" teljesen szükségtelen volt. A magyar elleti javaslatok minden valószínűség szerint olvasás nélkül kerültek ad acta az irattárba, mint az arra adott, de vele összefüggő válasz ezt a feltevést látszik igazolni. A magyar delegáció vezetőjének, Apiponyi Albert grófnak, alkalmat adtak a magyar szempont „rövid” összefoglalására, amit a konferencia tagjai tüntető unalommal hallgattak végig, minthogy tudott dolog volt az, hogy a ,.tervezeten" ez már amúgy sem változtat semmit. Az elmúlt négy évtizeden át a „jó oldaton” elhelyezkedett nemzetek publicitásai és írásaikon keresztül a történetírók, — feladva történetírói önbecsülésüket, — zúgfiskálisok módján hamisítóitok. Előbb történelmet, majd utóbb ahhoz bizonyítékokat, és azt igyekeztek bizonyítani hogy a háborút a „Jók” viselték a „Gonoszok” ellen, és az igazság“ (?) győzött. A győztesek sajtója nyomán bevonult a történelembe a szarkazmusnak is keserű tényferdítés, ihogy a háborút is „békeszerződésekkel” fejezték be- Am ez nem volt szerződés és mégkevésbbé „békeszerződés“, minthogy a békéhez ennek semmi kiöze nem volt. Ez nem hozott létre békét, amely kiegyensúlyozott és megelégedett népek harmonikus összeműködését teszi lehetővé, hanem olyan állapotot, amelyben állig felfegyverkezett hatalmi csoporttól kürölvett és lefegyverzett fél fogcsikorgatva tesz eleget azok követeléseinek és csak arra vár, hogy a bilincsei lazuljanak, tudva jól, hogy a szövetségek nem örökéletűek. Ezeket a követeléseket tartalmazó iratot maga a Békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa sem nevezte békeszerződésnek, hanem ,,Bébefeltételeknek", amelyben — sine die — a legyőzőiteket örök időkre kiszolgáltatja a győztesek zsoldosainak. Ezek a békefeltételek olyan gazdasági megkötöttséget akartak teremteni, amelyből lehetetlen lesz kibontakozni; egy olyan hézagmentes politikai elszigeteltséget, amely mindenféle azonos érdekű hatalmi csoportosulás felé való tájékozódásnak, vagy éppen közeledésnek az útját vágja, olyan szomszédok által, akik a" közös zsákmány miatt szakadatlanul résen vannak. Ezeknek a békefeltételeknek mását szabták a többi legyőzött hatalmakra is. Ezeknek a közös forrása a félelemben fakadt féktelen gyűlölet volt, amely felelőtlenül elvetette a magját egy második, -— ember- és anyagveszteség tekintetében az elsőt sokszorosan felülmúló és sokszorta szörnyűbb világháborúnak. Egy totális világháborúnak, ahol a cél nem a hadsereg ütőképességének megsemmisítése, hanem az ellenség teljes kiirtása volt-Ezen mérgezett háborús és háború utáni propagandával megtévesztett ú? nemzedékek — úgy a hadviselők, mint a semlegesek —> mindazt elhitték, és 16 Harangszó