Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
dolgoznak ma is felelősséget érző egyháztagok (Ágoston Sándor, Karácsony Sándor, Árokháthy Béla, Adám Jenő, Balla Péter és még sokan) templomi éneklésünk megújításán. A mi egyházi éneklésünk, örvendező zsoltáraink missziói erőt jelentenek, s nem törődhetünk bele abba, hogy gyermekeink szürke, lélektelen dallamokat kapjanak örökül. Aki nem érzi a felelősséget, énekeljen el egy-egy örvendező zsoltárt a régi énekeskönyv szerint, aztán ritmikusan (a próba-kiadás szerint). Gyermekeinknek csak a rekonstruált, pontosabban a reformált, eredeti, ritmikus dallamokat hagyhatjuk örökül, magyar kultúránk és missziós feladatunk folyamatosságának egyik biztosítékaként. Kodály és Bartók zenéjén iskolázott gyermekfülek magátólértetődően fogadják majd megújult egyház: zenénk rokon — mert szintén magyar és klasszikus — dallamait. Molnár Ilona Jancsi, te leszel a vásott suhanc, aki vevőnek adja ki magát! Ti többiek mfeg álljatok szépen körbe, egymás mellé, de úgy, hogy arccal kifelé forduljatok. Ti lesztek az árusok. A v,evő ének közben körbe járja a kört, itt-ott meg-megáll, fitymálva nézeget, az árusok pedig mindenütt kinyújtják elébe a tenyerüket. Második mondókája végén a vevő belecsap az egyik árus tenyerébe és elszalad. A megütött árus utána, s ha elfogja, vagy csak sikerül az ütést visszaadnia, ő lesz az új „vevő”, az előbbi pedig beáll helyette a körbe és kezdődik élőiről a játék. A Szentlélek, amikor bennünk lakozik, a maga fényével megvilágosít minket, hogy megtanuljuk és nyilván megértsük, az isteni jóságnak mily mérhetetlen bőségét bírjuk Krisztusban. (I. Kor. 2:9—10). Szívünkben felgyújtja a szeretetnek tüzét mind Isten, mind felebarátunk iránt és napról-napra jobban kiperzseli és kiégeti bűnös kívánságainkat (Róm. 8:5), úgyhogy, ha Van bennünk bármi jócselekedet, az mind az Ő kegyelmének gyümölcse és erénye, mimagunk pedig Őnélküle nem mutathatunk fel mást, mint elménk sötétségét és szívünk romlottságát (Gál. 5:19). Mindezeket az ajándékait pedig nem valamilyen szolgalatunk vagy érdemeink fizetéseként adja, hanem isteni gazdagsagabol ingyen ajándékozza nekünk bőkezűen. Kálvm János (1526) Harangszó 19 (Bartók Béla gyűjtése, Komárom megyében.) Jie-lc - (ú-goiii a mai-ka - ba!-■ esi-be, libírj-' Hát az й - in, hogy! Mit kér -de- zi mi a* á - ml (Vevő:) Játszunk, gyerekek!
