Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
Fecskefészek a „Boldogság szögletében77 Az Ev. Ref. Egyház ifjúsága már évek óta jár táborozni Itanhaembe. Eleddig a lányoknak nehezen lehetett helyet szorítani szerény nyaralónkban s az ifjaknak meg csak az udvaron kellett tanyázni, ahol sátort ütöttek. A múlt év végén nyílt alkalom arra, hogy a tanyánkkal összefüggésben álló területet a Református Egyházunk szerezhesse meg. Odahaza a falú egy és más részét alvég, felvég, vagy felszeg — alszeg néven különböztették meg. Itt „bairro” a városrész elnevezése. A mienknek Itanhaemben szép nevet adtak: Bairro da Felicidade — a Boldogság szöglete. Az utcát azonban már mi magyarok neveztük el. Addig csak „rua A” volt. Ezen az „A” utcán az eklézsia csinos faházában valamikor fával tüzeltek a konyhán, de mi már gáztűzhellyel felszerelve vettük meg. A kémény azonban megmaradt. Abba fecskék fészkeltek be. Lett hát a mi kis házunk „fecskefészek” nevű s az „A” utcát átkereszteltük „Fecskesor”-ra, Rua Andorinha-ra. Farsangkor már ellepték a mi fiaink s leányaink az új tanyát. Tiradentes (a foghúzó szabadsághó's) ünnepén pedig újra tele lett vidáman csiripelő magyar ifjúsággal az otthonossá vált „Fecskefészek”. Kedves madár, vándormadár, volt otthon a fecskemadár. Neki két hazát adott végzete. A földi boldogságot kereső ifjúság a Boldogság Szöglete Fecskefészkében rájöhet az örök boldogság titkára is: a múlandó, meg az örök haza közti vándurút helyes használatára, az Üt megtalálására. A vándor emberi élet a földi zarándokúton boldog otthont találhat, fészket rakhat, sőt megtalálhatja az igaz boldogságot is. Ap. AZ ISTEN-KERESŐ LÄRMA Neved sem értem, Istenem, De van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szívemben, idegimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség, Isten, a tied minden. Ady Endre 20 Harangszó
