Harangszó, 1959 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1-5. szám
kezett volna a magyar trónszéken, de ő nem királyunk, csak uralkodónk volt, mert e német császár, nem akarta tudni, hogy az országai feletti uralmát annak köszönheti, hogy a már félig rom, szúette trónszéket épp a mi nemzetünk hősi kiállása, rengeteg vér árán és az egész nemzet tenger verejtékkel szerzett javainak feláldozásával mentette meg neki. Alatta zajlott le Erdély területén a Hóra és Kloska vezérlete alatt kirobbant lázadás, mely a nemességen és a polgárságon a városokban is vad kegyetlenséggel élte ki önmagát. II. Katalin cárnő érdekében (1784-ben) száznyolc vanezemyi fegyveresből álló sereget szervezett, amelyikbe több, mint negyvenkétezer fő magyart állított be. Ezekből is kevés, nagyon kevés vitéz jött vissza hazánkba, mert az oroszok is mindig visszaéltek nagy harckészségünkkel s őket állították az első csatasorba. Legtöbbjük ott pusztult. József császár után II. Lipót jött, mint koronás király. 1790 november közepén téttette fejére a magyar koronát. A Habsburg császárok házi receptjétől egészen eltérő, jó szándékkal fogott az országépítő nagy munkájához, de úgy az ő sorsa, mini. a magyaroké másként határozott és alig kétévi uralkodás után váratlatnul elhúnyt. I. Ferenc még csak alig, hogy átvette apja örökségét, a francia kor mány hadat, üzent neki, mint csen királynak is Ezzel megkezdődött egy újabb háború, mely a magyar népet nagy próbára tette, mert ez beletorkolt abba a korszakba, mikor a francia forradalom kitört, saját királyukat vérpadra hurcolták és Franciaország a jakobinusok kormányzása alatt ,,Egy és oszthatatlan köztársaság”-gá lett. Napoleon akkor az olaszországi irancia hadsereg főparancsnoka volt és az Osztrák-Magyar egyesített hadak ott kerültek szembe az ő hadaival. Több súlyos ütközet hozott vereséget a seregeinkre. Ezzel Lombardia Mantuával együtt a kezére jutott. Majd Leibach, Klagenfurt megszerzése után már a fővárost is fenyegetni kezdte. Ezalatt Pozsonyban, az országgyűlés ötvenezer újonc megszavazásával, húszezer ökörrel, két- és félmillió mérő к enyér-rozzsal, hetvenezer mérő abrak-zabbal tették szegényebbé a magyar nemzetet ismét csak idegen célok érdekében. És ismét olyankor, .mikor legjobbjaink: Martinovics apát, Zsigray, Hajnóczy, Laczkovics és Őz is a Habsburg vérpadon pusz • tultak el azért, mert magyarok voltak és a dinásztia köreit zavarták. Az első francia háborús csatazaj még csak alig ült el, mikor I. Ferenc és Pál az orosz cár francia ellenes szövetségre léptek, hogy a Mantuánál elszenvedett csorbát kiköszörülhessék. Ez a vállalkozás is balul ütött ki, mert Napóleonnal álltak most is szemben. I. Ferenc alatt folytatott háborúk pénzben és emberben túlsúlyos próbára tették a nemzetet és a természetben nyújtott megsegítés — vagyis szolgáltatás — olyan nagy mérvű volt, hogy a lakosságot ínségbe sodorta. A hadrakelt sereg és utánpótlása kétszázezer fő volt. Ebből a létszámból, hogy hány került vissza, arról a krónika igen bölcsen hallgat. Csak annyit tudunk, hogy a harcképes ifjak országos lét - száma kevés kivétellel majdnem mind elvérzett. És ez a tetemes pénz és véráldozat ismét csak idegen érdekekben történt. Ferenc császár-király Habsburg recept szerint, a bécsi kormánya, Thugut és Metternich vezetése alatt most már a jogfosztás eszközeihez nyúlt. Most, amikor neki békét kellett kötni és nem volt szüksége újabb milliókra, sem a harctereken tobbszázezerfőnyi magyar harcosok 12 Harangszó
