Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
hitetlenségből, szenvedésből, akit olyan rimánkodva kért: “Maradj velem, mert beesteledett!" Az a Jézus áll itt e porok felett, akit egész életén át kereseti." Dr. Joó Sándor ezekkel a szavakkal fejezte be igehirdetését: “A gramafón' lemeznek nem az anyaga a fontos, hanem a dal, ami bele van vésve. Ha megöregszik a lemez, recsegővé válik a hangja, talán össze is törik; nem baj, mert a dalt még idejében átvette és továbbzengi egy szív és annyira szereti- hogy újraönti a lemezt és újra be" levési a drága dallamot. Most, hogy összetört a lemez, fájdalmas, de nem tragikus: hiszen azt a dalt amit Szabó Lőrinc énekelt, tovább zengi egy hálás ország. Azt a dalt, ami Szabó Lőrinc volt, Megváltó Ura kegyelmére bízzuk.” Szabó Lőrinc, aki 1900‘ban született, református lelkipásztor unokája volt s diákéveit a debreceni református kollégiumban töltötte. A sort, amit e néhány megemlékező sor élére írtunk, 6 maga írta ugyancsak református lelkipásztor nagybátyjáról, “A tiszabecsi tiszteletesről”: Ha rád gondolok, az egész biblia mosolyogni kezd, mosolyognak a mezők, ég-föld, a csizmás magyarok-Mosolygó, Isten Iránt hálás szívvel emlékezzünk egy nagy magyar költőre. — H. A. (Magyar Egyház) — A SIXTINI KÁPOL NÁBAN Homályba ködlik fel a kupola, lent Michelangelo merengve ül, ideges kezében a biblia, kis lámpa fény lobogja körül. Mintha vendége volna, hangosan beszél az éjfélbe valahová, mintha egy földöntúli hatalom, majd szinte, mintha ember hallaná: “Nézd, Örök Lény, nagy vonalaimat, ötször formába zártalak vele, fénylő köpennyel borítottalak s testet adtam neked, mint az Ige. Napoktól mindig új napok felé repülsz és vad lángvihar a hajad, festményemen választottad elé ereszkedel s irgalmas-szívű vagy! Hitvány erőm ilyennek alkotott: hogy le ne győzzem művészetedet, gyúrj át képedre — vágy rabja vagyok — gyúrj át, hogy tiszta és szabad legyek! Sár adta az első ember anyagát az enyém zordabb.. . Mester, vedd elő, ami itt kell: jöjjön a kalapács... Sújts, Szobrász Isten! Én vagyok a kő!” Ccnrad Ferdinand Meyer verse — Szabó Lőrinc fordításában
