Harangszó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1-5. szám
A husvétvárás lázában ég a fiatalság. Ruháikat szellőztetik, tisztogatják a legények és ,a leányok hófehérre mossák a fehérneműt. A gyermekek tanulgatják a húsvéti rigmust, mellyel az ismerősök házaiba köszöntenek be s boldogan gondolnak arra a napra, amikor ezért bőséges pi' rostojás ajándékokkal térnek majd haza. Az öntözködés itt is szokásos; a fiatal fiúk és legények zsályavízzel vagy patikai rózsavízzel öntik meg a leányokat; néha virágbokrétába mártva hintik a “szagosviz’ .et. Ilyenkor beköszöntőt is mondanak. Kézdiszentléleken ez a versike járja: „ ”Ez háznak van egy rózsafája, Rózsának van egy bimbója. Én a bimbót megöntözöm, A tojáskát megköszönöm!” Általánosan ismert felköszöntés egész Székelyföldön: ”JÓ reggelt, jó reggelt kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. Kerek erdőt jártam.pirostojást láttam Bárányhúzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam, Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, pirostojás, tarisznyámba várom!” öntözködés után a szép írott tojásokból ajándékot kapnak s az a boldogabb, aki minél többet gyűjtött. Ám a felnőtt legények néha kiadó" sabb locsolással is megtréfálják a leányokat. A kút vályújához cipelve a vödörből adják ki a nekik szánt vízadagot. De bármily lucskos lesz is a leányok ruhája, azért soha egy sem haragudott még meg az öntözködőkre. Vígan mulatnak rajta. Majd a leányok nyolcan-tízen, a legényekkel összefogózva, énekszóval járják be a falut. A legények ostorpattogtatva haladnak. Kovásznán erdölő'szánkóba kötelet fognak, fenyőággal díszítik fel, csengőt kötnek rá s úgy húzzák körül az utcákon. A gyermekek nagy játékba kezdenek az ajándékba kapott pirostojásokkal. Összekoccantgatják őket s akié eltörik, az a vesztes. Van tojásütő játék is. A legkedveltebb mégis a ’ likbapattintás“, ami olyanformán folyik, mint a golyócskázás. Minden játék vége mégis mindig az, hogy a drága munkával készült hímes tojás összetörik s akkor lelkiismeretfurdalás nélkül kebelezik be. És ez is — a húsvéti ünnep egyik öröme. (Családi Kör) GONDOLATOK SZABÓ LŐRINC TEMETÉSÉRŐL Ide s tova már három hónapja- hogy az újabb kor egyik legmélyebb gondolati] és legfinomabb hangú magyar költője, Szabó Lőrinc meghalt. Halálai ól a nyugati világ magyar sajtója is megemlékezett, bőven méltatva költői munkáját. Vagy azért, mert nem állt rendelkezésre a megfelelő híranyag, vagy azért, mert a megemlékezők számára nem látszott lényegesnek, hiába kerestük ezekben a nekrológokban a Szabó Lőrinc egyházi temetéséről szóló hírt. Pedig bizonyosra vettük, hogy Szabó Lőrinc földi maradványait Isten Igéjének hangzása mellett kísérték végső földi nyugvóhelyére. Ezért aztán lelki meynyugvással olvastuk a késve ideérkezett híradást, a budapesti “Reformátusok Lapjáéban. A híradás szerint az egyházi temetés megtartása az elhúnyt költő végső kívánságai közé tartozott. A budapesti kerepesi temetőben Dr. Joó Sándor pasaréti református lelkipásztor hirdette a koporsó felett az Igét Jób 19:25"26 alapján. “Az a Jézus, az a Megváltó van itt, aki után olyan vágyakozóan nyújtotta a kezét a lelki magányból, Ha m onndn in. ю enes/ Bin ha mnsn vnnni kezd
