Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7-9. szám
A megértő édesanya nem adja ki ridegen a parancsot, hogy az eltört babát ki kell dobni a szemétbe, mert nagyon jól tudja, hogy kisleányának gyásznapja van ma és az eltört babát úgy temeti el, mint anya a gyermekét. Meg kell próbálni összeragasztani a baba fejét és oda kell fektetni a párnájára, a másnap reggel csodamódra új életre kelt babát... Az ilyen megértő édesanyák érik el majd, hogy ha később a gavallérral van baj, akkor is az édesanyjuk ölébe menekülnek és nem cselekszenek bolondságot. Tudják, hogy az édesanyjuk meg fogja őket vigasztalni. A megértő édesanya nem dobatja tűzbe kisfia papírkatonáit és magarajzolta terveit, nem dobálja szemétbe tégelyeit, skatulyáit. így éri majd el, hogy a fia későbben is méltónak tartja arra, hogy beszéljen a munkájáról neki és akármilyen messze kerül is el hazulról, nem felejti el őt. így éri el, hogy mer és tud majd a gyermek dolgozni. Nemcsak villamos és autó gázolhatja el a gyermekünket. Elgázolhatja egyegy szó, egy-egy emlék annyira, hogy örökre nyomorék marad. Az anya nemcsak életrevaló embert, munkás embert, egészséges embert, hanem jó embert is akar nevelni. A jellem az, amit legtöbben elhanyagolnak, a jellem az, ami legfőképpen az édesanya kezére van bízva, mert hiszen tudást az iskola ad. A jellemnevelés azonnal megkezdődik, amint a gyermek értelmének első jelét látjuk. És mire felserdül, rég túl kell lennie az olyan gyermekhibákon, — ha testben-lélekben egészséges — mint a hazudozás, árulkodás, nyalakodás. Ha az édesanya tudott női büszkeséget és tartózkodást adni leányának, akkor nyugodtabban elengedheti egyedül is. Túlzásoktól maga a leány óvakodik majd, mert ízlése nem enged olyasmit, ami sértheti önérzetét. Ha a fiú megtanult tisztának lenni testbenlélekben, akkor, mire megnő, nyugodtabban engedheti ki az édesanya a házból. Mire a gyermek a serdülés nehéz kora elé érkezik, már kell, hogy a jellemnevelés alapjai elég szilárdak legyenek, kell, hogy önbecsülése legyen, egyénisége legyen. Éppen ezért nagy hiba a gyermek egyéniségét olyankor is korlátozni, mikor arra semmi ok nincs. Ameddig kárt nem okoz, hadd legyen önálló mozgásában, munkájában, ízlésében, ruházkodásában, pénzével való bánásban, a jövőre vonatkozó terveiben. Az édesanya feladata talán akkor a legnehezebb, amikor látszólag ellentétes tulajdonságokat kell belénevelni gyermekébe. Ilyenek: életrevalóság és idealizmus, gyakorlati érzék és önfeláldozás. Ne éljen a felhőkben de tudjon oda felrepülni néha. Ismerje a pénz értékét, de becsülje meg a lelket. Örüljön az otthon csendes meghittségének, de állja meg a helyét kint az emberek közt is. Erős legyen és neerőszakos, gyengéd és nem gyenge. Ne azért ne tegyen rosszat, mert fél a következményektől, hanem azért, mert ez nem fér össze jellemével. A mainál emberebb embert azonban csak akkor nevelhet az anya gyermekéből, ha még valamit tud adni neki: Hitet, Isten megérzését. Ezt tanítani nem lehet, csak éreztetni. És a leghetykébb, legvadabb, legrakoncátlanabb felnőtt gyermek is, ha az édesanyja igazi édesanya volt, hívő lélek volt, meg tud állni egyszer a legszömyűbb örvény előtt is, mert az édesanyja megtanította imádkozni. (Családi Kör.)
