Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7-9. szám
A tordai országgyűlés 1557 VI. 9. Dávid püspök vitázik a fejedelem trónja előtt. 1557 junius 9.-ik napján a tordai országgyűlés törvényben kimondta, hogy “minden személy azt a vallásos hitet tarthatja, amelyiket akarja, akár a régi, akár az uj formák szerint és mi ráhagyjuk az ő megítélésükre, hogy hit tekintetében úgy tegyenek, ahogy nekik tetszik, feltéve azonban, hogy nem fognak megbotránkozást okozni senki másnak, nehogy az uj vallás követői háborgassák a régi hitvallást vagy ártalmára legyenek annak követőinek“. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezt a korszakalkotó törvényt egyetlen felekezetre sem korlátozták, hanem beleértettek abba csakugyan MINDEN vallást. Amikor ezt a törvényt megalkották, Erdély magyarjai már nem is két, hanem négy felekezethez tartoztak; még mindig voltak római katholikusok, de már nagy számban voltak — különösen a szászok között — a lutheránusok, míg a magyarok között mindig nagyobb tért foglalnak a kálvinisták; maga János Zsigmond fejedelem és a tordai országgyűlésen legnagyobb szerepet vivő Dávid Ferenc püspök unitáriusok voltak. A reformátusok vezére e történelmi gyűlésen Petrovics Péter volt, akit a magyar történelem az első kálvinista főúr neve alatt emleget. Kevéssel előbb Erdély kormányzója volt, a tordai gyűlés idején pedig János Zsigmond királynak első minisztere. A Zápolya-család közeli rokona, aki egy évvel később bekövetkezett halálakor egész nagy vagyonát teljes egészében a királyra hagyta. Halála nagyon megérzett ennek a törvényhozásnak a további sorsán is, amiről most tárgyalunk; mert egy évvel később már egy uj törvényben csak a római kathol kus meg a lutheránus egyház híveinek a vallásszabadságáról beszélnek, míg a szákramentáriusoknak nevezett reformátusokat eltiltották a terjeszkedést célzó propagandától. Ez az egy visszafelé tett lépés azonban magára marad, és a vallásszabadság állandóan szélesedik. 1563-ban 1568-ban és 1571-ben megint teljes szabadelvűség nyilatkozik meg az 1557,-iki — 10 —
