Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-04-01 / 4-6. szám

Amint haza érkezett, már a kis kapuban csattogott:

— János, János, te ördög cimborája, te!

— Ebben a minutumban, tisztelendő uram!

János megorrontotta, merről fuj a szél, de azért úgy állt a gazdája elé, mint aki karót nyelt s szemrebbenés nélkül hallgatta Lajos bácsi dorgálását. Ki végül is hátat fordított hűséges, öreg szolgájának s egyenest a filagóriába sietett. Ott aztán botját rádobta az asztalra s felsóhajtott:

— Az ördög nem aluszik; igen bizony nem aluszik.

1) ácsorogtam — 2) százszorszép — 3) Eszterünk — 4“ finom — 5- a farok legalsó csontíze — 6) a tejet — 7) felpiszkáltam _ 8) vetettem — 9) falta — 10) csánkját — 11) eszelős magaviseletű — 12) elálmélkodtam — 13) Itt a bütyök, a hiba — 14 a bensőknél, papnál, tanítónál — 15) ide-oda csapkodott — 16) topogott — 17) látott kend-e már ilyent — 18) buta — 19) vett — 20) bezzeg — 21) hallgat, _. 22) mogorván rászólogat — 23) István — 24) bátyám — 25) ostoba.

T E S T A M E N T О M

Szeretnék néha visszajönni még,

Ha innen majd a föld alá megyek,

Feledni nem könnyű a föld ízét,

A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk, Könnyek vizét és a Tisza vizét,

Költők dalát és esték bánatát;

Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,

Szelíd kísértet volnék én nagyon,

Csak megnézném, hogy kék-e még az ég És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,

Világ árváját sorsa veri még?

Van-e még könny a nefelejts szemén? Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,

Szakolcán és Alakón a hold alatt,

Vén hárs alatt az ifjú szerelem Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik-e S álmában megcsókolni a szívét S érezni, most is rám gondol szíve; Szeretnék néha visszajönni még!- 26 -JUHÁSZ GYULA.