Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-01 / 4-6. szám
"Nem értjük a Predestinációt" Irta: DR. VASS VINCE “Nem értjük” — mondják sokan. Megvallom, nagyon tiszteletreméltónak tartom ezt a nyilatkozatot, mert már olyan emberekkel is találkoztam, akik ennél tovább mennek. Azt mondják: “nem igaz, mert nem értem”. Csodálkozom azon, hogy az ilyen embernek sohase jutott eszébe, hogy lakásából kidobja a rádiót, amelynek ugyancsak nem érti a szerkezetét. A villanyt is egy gombnyomással működésbe hozza és élvezi a világosságot, pedig ugyancsak nem érti. De most nem ezekhez a közvetlen emberekhez szólok, hanem azokhoz, akik csak “nem értik” a predestinációt. Sok ilyen emberrel volt már dolgom. Mikor beszélgettem velük, legtöbbször arra a megállapításra jutottam, hogy olyan helyzetben vagyok, mintha elemi iskolás gyermekeknek a magasabb számtan titkait akarnám magyarázni. Valami hiányzik náluk, ami még nem a magasabb számtan, de ami nélkül nem lehet eljutni a magasabb számtanhoz. Ahhoz, hogy a predestinációhoz eljuthassunk, előbb még más valami ismeretanyagot kell elsajátítanunk. Ez a más ismeretanyag azonban könyvekből és tanításokból nem szerezhető meg. Valami olyan ismeretanyag ez, amit élettapasztalatnak nevezhetnénk. Valamikor egészen fiatal koromban, sokszor kimosolyogtam öreg emberek tanácsait, balgaságnak, elavult ósdiságnak minősítettem. Nem értettem. Hosszú évek múltán azután rájöttem, hogy azoknak az öreg embereknek igazuk volt. Honnan vették azt a bölcs tanácsot, mikor talán nem is voltak olyan okos emberek, mint amilyenek mi voltunk mindnyájan, önérzetes fiatal korunkban? Rájöttem, hogy az élettapasztalataikból. A predestináció is valami olyan tanítás, amit csak hosszú tapasztalatok útján ismerünk fel és értünk meg. Ne értsen félre senki. Nem azt mondom, hogy kor szerint öregnek kell lennünk ahhoz, hogy a predestinációt megértsük. De azt állítom, hogy keresztyén élettapasztalatok birtokában előrehaladottnak kell lennünk. Ismerek fiatalembereket és lányokat, akik ilyenek és ismerek öreg embereket, akik a keresztyén élettapasztalatoknak még az ABC-jét se ismerik. Ezek a keresztyén élettapasztalatok akkor alakulnak ki bennünk, amikor átharcoljuk a bűnbánat, a megtérés és újjászületés viharzásait, amikor megtanulunk imádkozni, személyes kapcsolatban lenni az élő Istennel, amikor megtapasztaljuk az imádság meghallgattatását... Egyszóval, keresztyén múltjának kell annak lennie, aki meg tudja érteni a predesztináció tanítását. Mert ez a tanítás nem más, mint a keresztyén élettapasztalatok összefoglalása. Amikor az ember végiggondolja az élete útját, amit megfutott, az eseményeket, melyek befolyással voltak lelkének belső alakulásaira vagy életének külső menetére, a megpróbáltatásokat, a küzdelmeket és az örömöket, amelyeket átélt, a barátságokat, az alkalmakat, amelyekben a lelkét megérintette valami az örökkévalóságból, amikor mindezt végiggondolja, akkor tudja csak megállapítani: valaki vezetett, valaki vigyázott rám, valaki hajtotta életem vitorlái mögött a szeleket.. . Ismertem embert, 20 éve feküdt már akkor —27 —
