Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6-8. szám
A HALÁL OKA Csak tessék nyugodtan végigolvasni, nem orvosi értekezés ez, nem valami biológiai avagy fiziológiai tanulmány. Bölcselkedni sem akarok az embri élet rövidségéről és hiábavalóságáról. Csak egy hivatalos papírról esik itt szó, annak L. csak egyetlen rovatáról. Ez a komoly írás a halottkémi jelentés, ennek a félelmetesen hangzó rovata: “A halál oka”. Mert úgy van az rendjén, hogy ha valaki a világra jött, nem elég csak azt mondani: Ehol vagyok la. Be is kell azt bizonyítani, ehez pedig szükségeltetnek: születési anyakönyvi kivonat, személyazonossági igazolvány, esetleg meg egyéb papírok is, hogy csak a fontosabbját említsem mint a himlőoltást bizonyítvány. Még szerencse, hogy adókivetésnél, sorozásnál ezek nélkül is elhiszik, hogy az ember a világon van. De már meghalni megint nem lehet írás nélkül. Ne tessék azt gondolni, hogy én most a bürokráciát akarom kifigurázni. Ez már nagyon elcsépelt téma. Azt se gondolják, hogy nem tudom én, mire valók ezek a formaságok, mint például egy halottkémi jelentés. Elöljáróba elmondom, hogy van énnékem már erről is tapasztalatom. Érdemes meghallgatni. A debreceni klinikán történt. Betegen feküdtem a nagy belgyógyászati kórteremben. Egyik nap meghalt a szomszédom. Spanyol falat tettek eléje, levetkeztették, felkötötték az állát nagy géz szallaggal, lábára cédulát madzagoltak, letakarták lepedővel és ott hagyták az ágyon. Orvosi megállapítás szerin tehát a szomszéd exitált. Éjfél tájban kinn volt dolgom a folyosó végén. Amint visszafelé igyekszem, látom, hogy a lépcsőn lefelé ballag két ápolónő. Borzalmas sikoltás! Az egyik sve zier azonmód elvágódott, a másik meg hanyatt-homlok rohant vissza az emeletre. Mitől ijjedhettek meg... ? Egy pillanatig se keltett rajta törni a fejemet. Jött a halott. Félelmetes volt! A nagy fehér géz masli a feje búbján, olyan mint hatalmas szarvak. Félig lehunyt szemekkel csoszogott, húzta a lábcédulát a szőnyegen. Hát ettől rémültek meg a fehérnépek. Igaz is. Halottat láthattak már eleget, de sétálót aligha. Hát még olyan öltözetben mint ez volt. Nagyobb baj nem esett. A halott néhány hét múlva gyógyultan távozott a klinikáról. Ezt a borzalmat csak azért mondtam el, hogy lássák, tudom én: mire való a tüzetes halottkémi vizsgálat. Sokszor nagyon is fontos. Gyermekkorunkban hátborzongató történeteket meséltünk egymásnak a “cethalottakról”. Hogy az meg mi? Voltak, akik úgy mondták, hogy techalott. Helyesen úgy kell írni, hogy tetszhalott. Vagyis, hogy halottnak tetszik, de igazában él. Hát ilyennek is kell a halottkém, nehogy elevenen eltemessék. Hát ilyen fontos munkája van a halottkém nevezetű hatósági személynek. Minden kis helyre nem kerül egy-egy egyetemi professzor, még csak egy szál doktor se, no de megteszi annak egyszerű falusi ember is, akinek már van némi tapasztalata a halál körül.- 27 -
