Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6-8. szám
lAram, ózerelmed megéeheóíletí Uram, szerelmed megsebesített s még mindig remeg élő sebem ajka, Uram, szerelmed megsebesített. Uram, megrázott szent írtóza 'od s még bennem jár a villám mennydörögve, Uram, megrázott ízent írtózatod. Uram, tudom, hogy minden más silány, és dicsőséged belém költözőit már, Uram, tudom, hogy minden más silány. Márts meg borodnak hullámaiban s gyúrj össze asztalod szent kenyerével, márts meg borodnak hullámaiban. Vedd véremet, mely ki nem ontatott, s húsom, mely méltatlan a szenvedésre, vedd véremet, mely ki nem ontatott. Vedd homlokom, mely csak pirulni tud. hogy széni lábaid zsámolya lehessen, vedd homlokom, mely csak pirulni tud. Vedd kezemet, mely sose dolgozott s most kéri égő parazsad s a tömjént, vedd kezemet, mely sose dolgozott. Vedd szívemet, mely gőgben dobogott s most a Golgota tövisére vágyik, vedd szívemet, mely gőgben dobogott’. Vedd lábamat: e léha utazók irgalmad hívására futni készek. Vedd lábamat, e léha utazót. Vedd hangom is: e csúf, hazug zsivaj a bűnbánat önvádjait dadogja, vedd hangom is, e csúf, hazug zsivajt, Vedd szememet, tévelygés csillagát, hogy az ima könnyében megvakuljon, vedd szememet, tévelygés csillagát. Óh, Kegyelem s Áldozás istene, hálátlanságom kútja iszonyú mély, Óh, Kegyeiéin s Áldozás Istene. Rémületnek s Szentségnek istene, Óh, jaj, bűnömet, e fekete örvényt, Rémületnek s Szentségnek istene. Te, Béke-Isten, Boldogság s öröm, tudatlanságomat és rettegésem, Te Béke-Isten, Boldogság s Öröm, Te mindezt tudod, óh, s azt is tudod, hogy nincs nálam szegényebb a világon, Te tudod mindezt, mindezt jól tudod, de amim van, azt most Neked ajánlom. PAUL VEELAIN verse, SZABÓ LŐRINC fordítósa
