Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
ember ; de verekedtek annyit, mint egy regement. El is kerülte Újvárat a labanc, ha arra volt az útja. Lementek egészen a Dunáig, noha ott sem volt biztos, nem akad-e valami újvári legénybe, akinek vétlenül arra volt a járó útja. így volt véletlen arra felé dolga Rácz Miskának is Trencsén alatt amikor elkapta a császári postát, amit Hájszter uram küldött Bécsbe Késmárk megvételéről. Bizonyára valami jó kurucfi lehetett az a hat tanácsbeli, akik a hat kuruc tiszttel együtt felköttetett égjen meg a lelke a gyehenán, ha van neki olyan ! Arra felé is terjed a feketéhalál, írja Hájszter, emiatt be is kellett szüntetni minden hadműveletet, csak elébb még Lőcsét veszik meg. — A futár tarsolyában volt egy másik levél is, amit Ocskay László írott a családjának Ocskóra. Azt írja benne — a beste árulója, verje meg érette az Isten — hogy az ünnepekre haza látogat. A karácsonyt ugyan Verbón fogja elmulatni, de az újesztendei fánkra feltétlen otthon lesz. A tavaszi fűsarjadásig otthon is marad; hát csak várják szívesen : László p. m. IgV, vagy valahogy ilyenképen olvasta fel Beleznay őrnagy az elfogott futárleveleket és mindjárt, azonmód megmutatta Csajághynak, az újvári főkapitánynak is. Ott, négyen: Beleznay, Bornemiszsza. Jávorka meg Rácz mindannyian szentül megfogadták Csajághynak, hogy megfogják Ocskayt, ha addig élnek is. Erre a szent esküvést is letették, noha csak annvit mondtak, hogy “Isten uccse” és belecsaptak Csajághy naroláiába. No de a kurucnak a narolája esküvel ér fel. Ügy beszélték meg hát, hogv mind egyik visz magával hat-hat legényt. Az utakon megosztoznak — majd csak odaviszi valamelviköiiik útiéba az ördög a beste Ocskav Lászlót! Nyergeinek. Indulnak. A karácsony esterői úgy is lemaradtak már, de az új esztendőre csak helyben lesznek. Az idő kedvez. Sűrű hó esik. Vagy csupán a szél kavarja utánuk frissen hullott havat? Az út keményre fagyott, mint a kő, és felette szinte a föld felszínével párhuzamban, sűrűn száll a hó. A ködmentő felébe vetett hátibőrön nem fúj keresztül a szél, annál inkább vágja az éles hókristályokat a szembejövő szemébe, hogy szinte belevakul. Ezt az időt kedvük szerint valónak tartják, mert hisz nincs is szükség rája, hogy bárki is meglássa őket most. A hófúvás eláll, helyette azonban sűrű hó esik, hatalmas.pelyhek libegnek alá az égből Ez lassítja a száguldást, mert a ló lába a mély, puha hóban igen megsüpped. Olykor félszárig is. Ügetésre veszik, hogy meg ne fázzanak a lovak, de így is sok munkával jár a hó dagasztása. O- lomszürke az ég, bajosan fog a hold előbujni a felhőtakaró alól. Nem is baj. Legalább az éjszaka enyhülni fog valamit az idő. Ismerik az útat, akár a tenyerük volna. Az idáig való hét esztendőből hetet itt portyáztak. Fel a Vágón, által a Morván, be Morvába, hej, sok jó falut és várost megütöttek! Az volt ám a szép idő! — sóhajt fel va'aki. Falun mennek keresztül. Lesz egyszerre zene-bona, ahány eb, annyi kutya ugat! Olyan csaholással vannak, hogy kétszer is meggondolják, belovagoljanak-e a legközelebbi faluba. De azért ismét csak átlovagolnak : minek vesztegessék a drága időt? Ügy számították, hogy á estéli harangszóra oda is érnek. Ha nyár lett volna, oda is érnek, de így másodnap lett belőle, mikor Verbó alatt, az erdő szélen leszálltak, hogy hevedert eresszenek. Együtt indultak, külön utakon haladtak és mégis egyidőben érkeztek a falu alá. A hóban a friss patanyomok összehozták a négy portyát. Mint az erdei vad, nézik a hegy lábánál elterülő falut. Közepén templom; túl rajta egy patak szeli át. Amott, túlnan kőfallal kerített kastély; ott mulatja Ocskay László az időt. Biz jó lenne belesni az ablakán! A falut keresztbe-hosszába út szeli át; megosztoznak rajta a kuruc tisztek és már éppen alkonyodik, amikor a helyükre érnek. Még elég világos van ahhoz, hogy jól széjjel nézzenek. Idelent más- 8 -
