Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9-12. szám
BALATONI ROVÁS (BICZÓ ANDRÁS RAJZAI) Hegytetőről jöttem, erdők homályából. A szívemben dal van, a kezemben letört cserfa-ág, túrista-bot. Rajta furcsa ákom-bákom: rovás. Akarod tudni a kusza vonalak történetét? hogy nem szeretlek! Bánt a lelkiismeret, ha rádnézek, és örülök, ha a felhők csodás színjátéka kedvez neked. Ilyenkor vígan kiáltom: “Nézzétek* milyen szép Szentgyörgv hegye!” Badacsony Mikor először láttam, olyannak tetszett, mint egy óriási ravatal. Megdöbbentem: milyen óriás halottat vár? De mikor fent voltam, iákkor láttam, hogy zsámoly csupán; ha ráállok, valamivel többet látok Atyám csodálatos dolgaiból. Micsoda ösztön az, ami ellenállhatatlan erővel hajt feljebb, mindig feljebb?! Üttalan az út, szédülő fejjel nézem a mélységet, a lábam remeg és mégis hogy vágyom feljebb, mindig feljebb! , * Ha nem volna tenger, nem lenne fogalmunk a végtelenről; ha nem volna hegy, nem tudnánk, mi a nagyszerű. * * Kisfaludy-ház Sohasem engedném meg, hogy a vendégkönyvbe mást is írjon valaki, mint csak a nevét. Az az érzésem, mintha felszólítás lenne: “Adakozzatok a szegény költő emlékének”. A vendégek megteszik: ki-ki lelkiismerete szerint. Némelyik odaadja a maga szerény obulusát, a másik csak hitvány fületlen gombot. * Szigligeti Mint egy ősökről ránk maradt, megtépett, egérrágta foliáns. Próbálnám kibetűzni, de nem értem a beszédjét. Úgy fáj! * Szeretem a szőlők hamvas zöldjét a hegyoldalon s a kőbányákra dühös vagyok. Pedig egyre megy: az ember beléd vájta körmét, hogy hasznot hajts neki, fenséges Badacsony! * Szentgyörgy hegye Nem vagy olyan bájos, mint Szigliget; nem vagy olyan gyönyörű, mint Badacsony nem vagy olyan szépséges, mint a Balaton — úgy szégyenlem, Badacsony: ballada. Szigliget: románc. Bűbájos, édes kis románc. * Borús, őzsi napokon, mikor a városra rátelepszik a lomha szürke köd — hányszor fogsz eszembe jutni bíborpárás szigligeti alkonyat?! * Szeretem a távlatokat szeretem a magasságot, — s a mélységtől oh! hogy iszonyodom! ,
