Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-09-01 / 9-12. szám
töltött néhány évet. Miksa halála után visszatért Erdélybe s különösen unokaöccse, Báthory Zsigmond fejedelem mellett töltött be fontos szerepet. Meggyőződése volt, hogy a törököt csak Habsburg vezetés alatt lehet kiverni s így mellette volt annak, hogy Erdély Rudolf fősége alá kerüljön. Unokaöccsével is amiatt szakított, mert ez nem tudta, vagy nem akarta megtartani a Rudolffal kötött egyezséget. Mikor Erdélyben a török párt kerekedett felül, Bocskay Prágába ment a Rudolf udvarába, ahol aztán közvetlen közelről volt alkalma meggyőződni a prágai udvar magyar s különösen protestáns ellenességéről s arról, hogy Rudolfnak a török kiveréséhez semmi ereje sincs. Csalódottan tért vissza Bihar megyei birtokára, azzal az elhatározással, hogy politikával többet nem foglalkozik. A körülmények máskép alakultak. Az erdélyi menekültek, akiket Rudolf generálisa, Básta tett földönfutókká, a törökhöz fordultak s azt az Ígéretet nyerték, ha alkalmas vezért találnak, támogatást kapnak. A bujdosók egybangulag Bocskay személyében állapodtak meg. akire haragudtak ugyan, míg Habsburg-párti volt, de most annál inkább unszolták, hogy ügyüket karolja fel. Bocskay, mert nem akart királya ellen fegyvert fogni, sokáig habozott, míg a kérésnek engedett. Elhatározásában a döntő tényező az volt, hogy Rudolfnak egy Belgiojoso nevű tábornoka meg akarta zsarolni. Mivel Bocskay nem állott kötélnek, Belgiojoso sereggel indult ellene. Utjokban a császáriak szétverték az erdélyiek egy igen kicsi csapatát s a zsákmányolt podgyászban ráakadtak Bocskaynak az erdélyi bujdosókkal folytatott levelezésére. A levelek ugyan nem bizonyították, hogy Bocskay Habsburg ellenes lett volna, de Belgiojosonak mégis kapóra jöttek s Bocskayt árulónak kiáltván ki. jószágait el akarta kobozni, őt magát pedig elfogni. Bocskay számára, akit Rudolf így erőszakkal vert el magától, nem maradt más út, mint a védekezés. Sikerült megszereznie az eddig császári szolgálatban lévő, hajdúknak nevezett magyar zsoldosokat, akikkel megértette, hogy nekik nem a fajtájuk ellensége oldalán, hanem saját nemzetük mellett van a helyük. A hajdúkkal azután Belgiojosot Álmosd mellett megverte s néhány hónap alatt egész Erdélyt és habsburgi Magyarországot felszabadította. A nyárádszeredai országgyűlésen 1605 február 21-én Erdély, a szerencsi országgyűlésen pedig 1605 április 20-án Magyarország fejedelmévé választották. Bocskayban és a felkelőkben megvolt a hajlandóság arra, hogy békét kössenek, de Rudolf kijelentette, sohasem egyezik bele, hogy az “eretnekeknek” vallásszabadságot adjon. Rudolf testvérei látták, hogy ez a csökönyösség könnyen Magyarország elvesztéséhez vezethet s így a béketárgyalások ügyét Rudolf legidősebb öccse, Mátyás főherceg vette kezébe. Bocskay, hogy a nemzet kívánságait maga állapíthassa meg, 1605 nevemberére Korponára országgyűlést hívott össze. Míg az országgyűlés összeült, Erdélybe látogatott el, ahol a fejedelemségbe iktatták be. Ugyancsak a korponai országgyűlés előtt történt Bocskaynak Lala Mohamed török nagyvezérrel való találkozása is Rákos mezején, ahova Bocskay fényes kísérettel érkezett. A nagyvezér átadta neki a szultán levelét, amiben Erdély és Magyarország fejedelmének ismeri el, Magarországot az addigi adófizetés alól felmenti, Erdély adóját tíz évre elengedi, azután pedig évi tízezer forintban állapítja meg. A szultán Bocskaynak királyi koronát is küldött, de Bocskay nem akart király lenni, mert a szultántól elfogadott királyi méltóság a nemzetre nézve megalázó lett volna, így kijelentette, hogy a koronát pusztán a szultán barátsága jeléül fogadja el, mert Magyarországnak törvényes királya van. A rákosi jelenet Bocskay önzetlenségét, hazaszeretetét állítja elénk. Ezt bizonyítja a béketárgyalások alatt tanúsított magatartása is, mert lényegében
