Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-03-01 / 3-4. szám

kis állatkát. — Irma a szakértői utasításokhoz is ragaszkodott, hátha valami fontosat Samuka gazdái mégis csak elfelejtettek megmondani. Samuka II. valóban megelégedetten úszkált egész nap az uj, de minden bizonnyal szokatlan környezetben. És — azt hiszem mondanunk sem kell — másnap reggel sem vesztett vidámságából az egész család nagy boldogságára. Csak úgy tíz óra felé — hiszen valaki mindig volt mellette

— sikerült megállapítani valami kedélyváltozást Samuka II—nél. A ficánkolásai kezdetek furcsákká válni: gyorsan, idegesen mozgott, majd a hátára fordulgatott mindig hosszabb időre és egyszer csak- lehetett talán hét óra — úgy is maradt. Szó se róla, nagy volt a kétségbeesés, de már tudták, hogy Samuka nem pótolhatatlan és — bár fájt a szivük érte, no meg a pénzért is — megpróbálták Samuka III—mai ezúttal. De, úgy látszik, valami kifejezetten halellenes légkör uralkodhatott lakásukban, mert Samuka IV, Samuka V, sem sokáig élvezhette ezt, az egyébként mindenki által kellemesnek ismert családi kört. Csak a hatodik napon, mikor útban volt Irma Samuka VI—ért és már előre félt a kereskedő gyanúsan kutató pillantásaitól,

Tisza István egyszer Sárospatakot látogatta meg, jóval a világháború előtt. A sárospataki theologia fiatalsága között senki sem akadt, aki az ifjúság nevében köszöntse. Végül talán az illendőség, talán a felsőbb hatóság szavára mégis előállt egy szónok. Az ifjúság képviselője ezt mondotta Tisza Istvánnak:

— Köszöntjük Nagyméltóságodat, mint egyházkerületi főgondnokot, mint a református egyháznak vezető emberét kötelességszerűen, de nem köszöntjük Nagyméltóságodat úgy, mint politikust.

jutott eszébe egy kényelmesebb megoldás .

A tíz napból még négy van hátra. Már így is elég volt, amit Samukákra fizetett — hogy a sok lelkiizgalomról ne is beszéljünk. Körülbelül tudta, mikor érkeznek vissza Santosból a nyaralók. Csak az utolsó nap reggelén indult el Samuka VI—ért. Az üzletből egyenesen a barátaihoz sietett- Szerencséje volt — azok épen egy órával ezelőtt érkeztek haza .

— “Biztosan ki vagytok fáradva és tudom mennyire hiányzik már és a. .. halacska (:Azt, hogy “Samuka” félt kimondani — világéletében útálta a hazugságot), hát gondoltam átugrok vele.”

A család szinte kórusban ujjongott:

— Samuka milyen jól néz ki!

— Milyen vidám!

— Meghízott!

— Mit csináltál vele?” röpültek Irma felé a hálálkodások?

De Irma igazán akkor könnyebb ült csak meg, amikor a csókokból, köszönetekből végre kihámozhatta magát és becsukódott mögötte az ajtó.

Szőts Éva

Mint politikust a sárospataki ifjúság nem üdvözölheti gróf Tisza Istvánt-Tisza István mosolyogva hallgattaa köszöntést és így felelt :

— Kedves fiatal barátaim, így szeretem én önöket, legyen ilyen a magyar fiatalság, tusakodó, őszinte, harcos, az igazságot kereső, mert ha most önök ilyenek és így gondolkoznak, akkor meg van minden reménységem reá, hogy mire olyan idősek lesznek mint én most, ezen az úton odaérnek, hogy úgy fognak gondolkozni, amint én most gondolkozom.

Tükörcserepekc

— 22 —