Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3-4. szám
a tárgyra, még aznap kiakasztottam az ágyam fölé egy cédulát ezzel a felírással: “Én sok pénzt akarok keresni”. Tetszik érteni? Ez nagyon hatásos önszuggeszció, mert reggel, amikor fölkelek, már rögtön magam előtt látom, mi a cél. Hogy ez milyen jó módszer, itt a bizonyíték: attól a naptól fogva fokról-fokra javult az anyagi helyzetem. De akarni kell. Nagyon kell akarni. Kell, hogy az ember minden gondolatát erre a nagy célra koncentrálja- S ezen kívül hinni kell. Érted, mit akarok mondani? Hinni kell abban, hogy nem hiába dolgozol, a pénz jön. Én meg vagyok győződve róla, hogy a pénz oda jön, ahol már van pénz. Mert a Pénz szereti azt, aki őt szereti és megbecsüli, ha pénzed van, mindened van, mindent megszerezhetsz, tehát a Pénz boldogít, tekintélyt szerez... Én csak hallgattam ezt a szózuhatagot s az ablakon át a felhőket néztem. Közben az járt az eszemben, hogy az, amit a barátom fejteget, tulajdonképen egész komoly vallás. Megtalálható ebben a vallásnak minden lényeges kelléke. Lássuk csak. Központjában Isten helyett ott áll a Fénz, mely boldogít és üdvözít. A Pénzben hinni kell és bízni kell. Naponként kell hozzájárulni imádsággal, akarom mondani önszuggeszcióvaí és akarat-koncentrációval. A Pénz szereti azokat, akik öt szeretik és benne bíznak. Ezekhez megy a Pénz, de elfordul azoktól, akik idegen Istent imádnak. Hiszen akkor a Pénz egy személyes hatalom, talán maga a Sátán. Érdekes, hogy eddig erre soha sem gondoltam, pedig hányán lehetnek, akik ezt a vallást követik- Merengésemből Barátom éles, szinte támadó hangja ébresztett fel: — Sajnállak Sándor, hogy ennyit küzködsz. Te is jobb tennéd, ha a helyett, hogy ott Lapán presbiterkedsz s ilyesmikre pocsékolod a drága időt és energiát, inkább arra koncentrálnád az akaratodat, hogy pénzt keress, sok pénzt. Én most kötöttem egy 200 kontós életbiztosítást, most már nyugodtan álhatóm. Neked van életbiztosításod? Megint a feleségem mentette meg a becsületemet — : , — Ide hallgasson. Maga csak ne sajnálja a Sándort. A Sándornak volt otthon öt biztosítási kötvénye, ezek közül kettő életbiztosítás. Mind az öt otthon maradt. Nekünk elegünk van a 'biztosításokból. Különben is itt a két gyerek. Ezek nekünk több biztosítást jelentenek, mint akármelyik intézet. Okosabb, ha azt a pénzt, amit a biztosítónak fizetnénk, a gyerekek nevelésére költjük. Barátom kissé megingott az érvek hatása alatt, de nem adta be a derekát. — Honnét tetszik tudni, hogy a gyerekek tényleg gondoskodni fognak Magukról, ha majd egyszer rájuk szorulnak. Itt vagvok például én- Én sem tartom a szüléimét! Feleségem már éppen válaszolni akart, amikor közbeléptem egy kérdéssel: — Mondd csak, ha meghalsz, mi hasznod lesz a biztosítási összegből? A- mi pedig azt a nagy akarat-koncentrálást illeti, úgy gondolod, hogy a Te akaratod összhangban áll az Isten akaratával ? Barátom nem felelhetett, mert ebben a pillanatban nagy robajjal nyílt az ajtó s berontottak rajta a gyerekek. Most jöttek haza a nyaralásukból. Napbarnította, egészséges gyerekek. Nekünk szépek is. A fiam nagy lelkesedéssel kezdte mindjárt magyarázni, hogy mekkora halakat fogott a folyóban, a lányom meg kipirulva forgott a tükör előtt, hadd ámuljunk, milyen gyönyörű az új ruhája, amit a Klári néniéknél varrtak. Közben kérdések és feletek özöne- Csupa kacagás és boldogság volt a ház, a Kormos kutyánk örömében a gyerekek nyakába ugrált, majt tönkre tette az új ruhát. A nagy örömben egészen megfeledkeztünk Barátomról. Csak ült-ült a karosszékben s — úgy látszik nagyon csípte a szemét a cigarettafüst, mert egy óvatlan pillanatban zsebkendőt húzott elő s aztán gyorsan elbúcsúzott. V. S. — 13 —
