Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11-12. szám

makkal még azt is terjesztik, hogy ezek a sajtótermékek az istentelenség pénzéből tartatnak fenn.

Legveszélyesebb módszerüket akkor alkalmazzák, mikor a barát mosolyát öltve arcukra közelednek Hozzád. Megértést mutatnak irányodban, elismerik vallásod igaz volták, sőt támogatást is felájánlanak vallásod gyakorlásához, csak éppen bűvkörükbe akarnak vonni, hogy apránként, napról-napra távolodj el attól az egyháztól, melynek jelképe az imádságra összetett kéz és amelynek főcélja, hogy Téged Krisztushoz visszavezessen.

Testvérem! Az új ellenreformáció üldözése ellen kell a Harangszó. Ha olvasod, magad láthatod, hogy egy célt szolgál: Krisztushoz visszavezetni.

Nem találsz benne semmi olyat, ami más hatalmat készitene elő, mint Krisztus hatalmát. Nem támad senkit, még azokat sem, akik az egyházunk létére törnek, de szilárdan megáll a hitben Reád támaszkodva, Testvérem: Szellemileg és erkölcsileg azáltal, hogy olvasod és hitedben megerősít; anyagilag pedig azáltal, hogy fentartásáboz tehetségedhez képest hozzájárulsz.

MOSOLYGÓ SAROK

A FALU HUMORA

Találkozik a vízzel elárasztott határban egy keskeny, deszkából összerótt híd előtt gazduram és egy hetyke, zergetollas kalapú aranyifjú. Mindkettő kocsin ül. Valamelyiknek ki kellene térnie.

De csak — egyelőre — farkaszemet néznek. Az ifiúr türelmetlen s átkiabál a gazdának:

— Parasztnak nem térek ki!

Mire a gazda megrántja a gyeplőt, letér az átjáróról s csendesen, de határozottan mondja:

— De én igen!

Népgyülés- Öreg ház előtt még öregebb “szuhos” fatörzs. Rajta végig komoly, feketébe öltözött emberek- S még komolyabb ruhát öltött, nehéz közbirtokossági ügy. A nehéz ügyet szemek villogják, kezek hadonásszák, hangok harsogják körül. Legharsogóbb köztük Csonkakezű Ádám bácsié. Rászól Pál Ruben István :

— Mit kurgyász? Sönki se süket.

Csonkakezű Ádámbácsi ököllel veri

mellét:

— Azér kurgyálok, tudd mög, mer ett van mely.

Mire Pál Ruben csendesen megjegyzi:

— Melly van, de fej nincs.

Hosszú, véget érni nem akaró szárazság után végre jóllakott a föld- Az ihárosi körtefákról nagy, csillogó csöppek hullanak elvétve még most is házak cserepére, kis kertbe kirakott cserepes muskátlikra, ház előtt, pádon üldögélő, pipacsutorán boldogan pattyogató, barna arcokra. Az egyik pad előtt szétvetett lábbal, méltósággal áll meg Csikós János • Kétségkívül neki köszönheti a falu az esőt. Megszólal:

—Ugye, mögmontam tennap, hogy esső lössz?

Kiss Sándor is megszólal:

— De ugye, hogy én is mögmontam?

Csikós János nem hagyja a maga dicsőségét. Kicsinylő megütközéssel néz Kiss Sándorra :

— Mit montá te mög?

Kiss Sándor ugyanolyan komoly képpel felel :

— Hogy az oktalan állatok mög szokták érözni az időváltozást.

*

AMERIKA HUMORA

Nyugtával dicsérd a napot... egyháztagsági dijjaddal a papot...

S előfizetési nyugtával a lapot- 18 -