Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
A X- század nyugati krónikásai nem tényeket örökítenek meg hanem saját rémületüket, céljuk nem a kalandozó magyarság tárgyilagos leírása, hanem csak gyűlölet és borzalomkeltés. Anonymus, a magyar krónikás “megveti a regősök csacska énekeit” de műveiből kitűnik hogy épen azokat irta le hibáikkal együtt. Ibn Rusteh, Gardézi, Bölcs Leó és Konstantinus Porfirogenitusz, az akkori valóban művelt világ, közel Kelet krónikásai már értékesebb adatokat szolgáltatnak. Hiba volna szegényebb finn fajta vagy pásztorkodó török rokonnépek életéből vett analógiák alapján megrajzolni a magyar multat, mert ezek a népek a tcbbszázados orosz elnyomás alatt viszszafejlődtek, elsatnyúltak. Őseinket tévedés félmeztelen rablóhordának képzelni, akik csak kalandozgattak s ebből éltek, de téved a magyar nemesi történelemszemlélet is, mikor azt tartja hogy a honfoglaló magyarság csupa előkelő, fényben és pompában csillogó harcosból állott. Vizsgáljuk meg a honfoglaló magyarság kultúráját a modern történetkutatás eszközeivel. Nyelvi adatok szerint a honfoglaló magyarság a fejlett állattenyésztésen kívül magával hozta a földmivelés sőt szőllőmivelés ismeretét s igy már túl volt a nomádság fokán. A honfoglalók halottaikkal temették foglalkozásuk eszközeit is. Családi temetőikből kitűnik, hogy egy egy családban csak egy vagy két harcos volt, kiket karddal és ijjal temettek el, de találtak e sírokban kapát, sarlót szabad felnőtt magyarok mellett, akiket ugyanúgy lóval temettek el, mint harcos testvéreiket-A kazár birodalom, mikor a magyarság benne élt, már a feudális fejlődés útján járt s a magyarság életében is kimutathatók az átmenet nyomai. A modern régészeti kutatások eredményeként ma már tudjuk, hogy a honfoglaló magyarság nemcsak harcos lovaspásztorokból de földmivesekből is állt, sőt egyes iparokat is űzött-Báthory László
