Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
PLETYKA. Székely Kép. Irta agyagfalvi Hegyi Zoltán. Lidi néni úgy száguldott végig a felszegen, mintha puskából lőtték volna ki: már amennyire reumás lábai engedték. Mert nagy újságot tudott: olyat, amit nem tudnak még a faluban! Lidi néni pedig minden újságot tudott. Olyat is, ami meg sem történt még egészen. Nem is bírta magában tartani szegény; kikivánkozott belőle, mint a dió a burkából. Rohant is a Szövetkezetbe, vagy ahogyan Kőllő tanító uram nevezte: a "Híradó Boltba”, mert ott szokták megtárgyalni a napi eseményeket. Volt ott még rádió is, no meg vásárolni is csak oda jártak. Az ám, Lidi néni is végiggondolta útközben: ecet is kéne, meg egy seprő is, ha nem drága, kenyér is kellene, mert egy sorkolatnyi sincs már odahaza. No tán ád még hitelt Darkó Bözsi, van neki elég.... Még kocsmája is a Szövetkezethez. Betoppant a boltba. Örült, hogy sokan vannak, mert így csak többen hallják majd őt. Mert erre büszke volt ám Lidi néni! Mikor a kérdő pillantásokat magán érezte, elfelejtette, mit is akart vásárolni. — No ez is megjárta szegény.... bökte ki végre s még köszönni is elfelejtett a nagy igyekezettől. Leste a hatást a nép kíváncsi tekintetén. — Ugyan ki, Mondja hát, — kérdezték többen is— Hát nem tudnák? A Sala Domoskos! — és bár meg volt győződve, hogy hát honnan is tudnák, de azért csak megkérdezte, hogy annál jobban élvezze a saját maga fontosságát. — Csak nem a Sala Boldizsárné fia?! — képedt el Darkó Bözsi. — A hiző. Bévette magát az Áradatosba! — S ahogy ezt büszkén kivágta, érezte, hogy a hideg végigszalad az orcáján a hatástól. — Biz az béugrott! — No szegény anyja! — sajnálkozott Kőllő tanító uram, — Kár volt érte- Mert jó ember volt szegény. Meg fiatal is még. Csak Szentgyörgykor volt huszonhat éves. Oda most az anyja egyetlen reménysége. Űristen, de kiszámíthatalanok az útjaid.... Hát ez is elment.... A község temeti majd. Mert Salánénak ugyan semmije sincs, csak az a tenyérnyi kertje, meg két iércéje. Majd eltemetjük szegényt.... — Kit akar Kend eltemetni Tanító Uram? — csodálkozott Lidi néni. — Nem holt az meg. Ki mondta? Én ugyan nem! — Minek terjeszt hát Kend akkor rémhíreket? Már megint kezdi-e? — Ha nem hagyják Kendtek kibeszélni az embert! Én csak azt mondtam, hogy béugrott. — Hát nem nyuvadt bé a vízbe? — kérdezte Darkó Bözsi? — Nem az! — — Akkor hát kihúzták. No hála Istennek. Osztán mért vette bé magát az Áradatosba? Csak nem volt szerelmes___ — kérdezte Darkó Bözsi óvatosan. — Ott ólálkodott a Sándorfalvi nagyságos úr kastélya körül, aztán hát a kisasszony.... — Ugye mondtam, hogy a kisasszony van a dologban! — kiáltotta Tóásó Gergelyné, a harangozó felesége, pedig nem mondott semmit, legfeljebb gondolta. — Minek is néz szegény legény úri kisasszonyra?! — Nem való a szép lány szegény legény mellé.... — és kárörvendve pillantot Darkó Bözsire. — Ne mondjon Kend ilyet! Mi köze lenne Domoskosnak a kisasszonyhoz? — 21 —
