Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1-2. szám

PALOTÁK

' ■■ i

Az UJ PALOTA, midőn már szemeit

— az ablakokat — is felrakták, csodálkozva nézett maga köré, látván, hogy egész fundamentoma csupa szemétdomb és gödör. Még a fejét is megcsóválja hozzá. — Hajh, hajh!. ..

Meglálja ezt a szomszéd ÖREG PALOTA s így szól oda neki:

— Sohase csóválgasd a fejedet, öcsém, majd ha valamikor belőled is PALOTA lesz s itt állasz a PALOTASORBAN, senki se nézi többé a fundamentumodat

— ez csak az apró vityilóknál szokás —, hanem mindenki a magas tornyaidat fogja csodálni és dicsérni!

Dorosmay János tanitómeséi.

Zsengeri Rózsi rajzai.

TÜKŐRCSEREPEK.

Nagyon jellemző az a kedves kis történelmi anekdota, amely Fénelonról, a francia irodalomnak egyik büszkeségéről, a melegszívű püspökről szól. Egy öreg hugenotta, református asszony elvesztette a tehenét. A tehén elkóborolt és Fénelon megtalálta az erdőben. Ismerte az asszonyt régebben. A jólelkű püspöknek megesett a szíve az ő szomszédasszonyán és nem restellte sajátkezűig visszahajtani a tehenet. Mindenesetre érdekes kép volt, amint az utcán végig Fénelon alázatosan hajtotta az “eretnek” öregasszony jószágát. Az öreg asszony tele volt hálálkodással. Mikor beszédbe kezdtek, úgy érezte Fénelonhogy most valamit tehet a saját egyházáért is. Azt mondta az asszonynak:

— Te szegény asszony, bárcsak visszatérnél az egyedül üdvözítő egyházba.

..........— Monseigneur — felelte az asszony — én az üdvösséget megtaláltam az

én Uramban, a Krisztusban. Az én egyházam a tiszta evangéliumot hirdeti,

— A te egyházad? — mondta a püspök szelíden — hát hol volt a te egyházad 200 évvel ezelőtt?

Az asszony mélyen meghajolt, szeretettel nézett fel az öreg püspökre.

— Monseigneur, az olyan szívekben volt, mint a tied!

— 11 —