Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
KARÁCSONY a vasárnapi iskolában — Kilenc óra sincs. Még nem zendült fel a hívó harangszó s a vasárnapi iskolások apraja-nagyja máris benépesítette a templomkertet. Miért ez a nagy buzgóság, lázas sietség éppen ma decembernek ezen az utolsó, verőfényes vasárnapján? — Ma angyal szállt a földre. Merremindenfelé járt még, nem tudom? Egy bizonyos azonban, hogy ide a lapai kis református templomba beköszöntött. Saját szememmel láttam az imént, a nagy teremben, egy mesébeillő tele asztalt. Tarka játékok hada sorakozik rajta. Soksok kis magyar szívnek örömünnepe ez a mai reggel! A harangzúgás jelzi is már, hogy egyelőre vége a játénak. Hívja, gyűjti egybe a játszadozó vidám kis sereget. A hátsó templomkertben, a mi nyitott tantermünkben, körülálljuk a nagy asztalt és felcsendülnek az óra kezdetét jelentő vidám magyar néplalok. Utána karácsonyi dicséreteket énekelünk, imádkozunk. Eddig minden a megszokott rendben folyik, látszólag nincs itten semmi rendkívüli. — Pedig ez a vasárnap nem olyan, mint a többi. Valahogyan ragyogóbbak a szemek, mint máskor. Élénkebbek az arcok, amelyeket öröm, izgalom, várakozás fest pirosra. Ma minden csoportnak számot kell adni arról, amivel a mai ünnepélyre készült, amivel a karácsonyi műsorhoz járul. Nem is szabódik itt senki, hanem bátran előadja amit tanult: szavalatot, párbeszédet vagy éneket. — Legalább énekelnie, mindenkinek kell ezen az öröm ünnepen, mert adnia mindenkinek kell ma valamit. Hisz ez a karácsony lényege: ADNI! Mint ahogy Isten végtelen szeretet adott nekünk ezen a napon. — A “Főpróbának” immár vége; énekszóval vonulunk a templomba, istentiszteletre. Amint áthaladunk a kerten úgy érzem, ma a virágok kedvessebben illatoznak. Talán arra is fordítják fejecskéjüket, ahol a harsány gyermekhangok elhaladnak mellettük: “Kövesd a Jézust, kövesd még ma”... Mintha a nap is szebben tündökölne! Sőt egészen bizonyos, hogy fényesebben és ragyogóbban néz ma reánk. Talán csupa kedveskedésből, mert tudta, hogy felállítanak majd mindannyiunkat a templomlépcsőire, hogy fényképen és filmen megörökítsék ezt a nagy, ünneplő csoportot. — • Istentisztelet után kezdődik a várvavárt ünnepély! Csak egy csöppnyi türelem még, mert bizony szép rendben kell a nagyterembe belépnünk Minden csoport elfoglalja a maga helyét, izgatottan bár, de fegyelmezetten. Szemben ragyog a karácsonyfa és — mit tagadjuk — még vonzóbban ragyog a sok, szép játék az asztalon. Felcsendül minden ajkon: “Az Istennek szent angyala, mennyekből, hogy alászálla”... Az ajándékosztás nagy pillanata sem marad le a filmről. Micsoda izgalom! Mindenkinek meg kell várnia a helyén, hogy kézbe kapja ajándékát. “Pedig mennyivel könnyebb volna értemenni” esdekelnek a kis türelmetlenek — és nagyon nagy a kísértés, hogy odaszaladjanak a mesebeli asztalhoz! Végre mindenki kezében ott a kedves ajándék. Sokan jöttünk itt ma össze — tanulók, tanítók, ifjak, szülők és kicsinyek, akiket ma először hoztak ide — de senki sem maradt üres kézzel, mindenkinek jutott “Angyalfia”. — Külön ajándékot és dicséretet kapott minden csoportból az a gyermek, aki a legrendszeresebben járt vasárnapi iskolába az elmúlt évben. Névszerinti Nagyidai Bandi, Nagyidai Ili és Józsi, Nedavaska Elemér és Rád Temudjin. A karácsonyi ünnep, mint ahogyan minden családban, itt is játékkal fejeződik be. A kicsik kacagnak, örvendeznek, cukrot szopogatnak és megvizsgálják, hogy mit is kapott a másik? — — Mihez hasonlítsam ezt a zsibongó, vidám gyermekhadat? — Egykor, otthoni napos-havas karácsonyban talán, azt feleltem volna: pajkos-bohó, táncoló hópihék, amelyekre szivárványt csókol a napsugár. — Ma itt — gondolkodóba ejt a virág — a gyümölcshozó december és szeretném, hogy minden gyermekszív egy maraknyi termőföld legyen. Az a JÓ FÖLD, amelyben kikéi az elvetett mag, százszinű, illatos virágot hoz és Jó GYÜMÖLCSÖT TEREM. -Gridi Papp Marietta
