Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

formák grandiózus sivárságát direkt vagy indirekt módon, szemnek tetszőén dekorálja. Legkönnyebben éppen Sao Pauloban állapíthatjuk meg, hogy egy átmeneti korban élünk — melyben azonban az uj építészet rövidesen eléri delelőjét. Ebből egyidejűleg azt is lemérhetjük, hogy a festészet ma valahol a hullám­völgy legmélyén éviekéi. Éppen ezért legnehehebb dolga napjainkban a festő­nek van, mert a festészet a “legintimebb” a három művészet közül, minthogy a művészi képből az egyén szól az egyén­hez. Márpedig átmeneti korunkban alig létezik intimitás. A közönség, a ma rohanó embere, el­sősorban civilizácót és nem kultúrát "csinál”, s ezért az intimitások, finom­ságok átérzésére, titkos hangok hallásá­ra — átmenetileg bár — de képtelenné válik. Éppen ezért erősen kifejlődött az érzéke a monumentális hatások iránt, a­­melyeket elsőiban a modern építészet szolgáltat számára, gigantikus arányai­val. Lakása elsősorban praktikus és az intim hatások iránt szunnyadó vágyát — egy hangulatlámpával intézi el. A művészek — a tényleg müvész-vé­­nával áldott vagy terhelt művészek pedig — lázas “uj-keresés”-ükben, az “iz­musok tébolyult forgatagából к i s z é -dűlve az absztrakció légüres terébe sodródtak. Nem akarom kétségbevonni korunk művészeinek “előérzéseit” vagy vátesi képességeit, de kétségtelen, hogy mindaddig ameddig az emberiség Flam­­marion utópisztikus “asztrál-lényeivé” nem válik és érzékszerveivel fog érzé­kelni, addig az absztrakt művészetet sem élvezni, sem pedig vásárolni nem fogja. Olvasóinkkal mindezt azért közöljük kritikánk elöljárójaként, hogy ezt a Bien­­nalét ne mint képzőművészeti kiállítást, hanem inkább kulturtörténelmi kuriozi­tásként tekintsék meg. Gondoljanak arra, hogy a fenntemlitett kulturhullámokban a három testvér-művészet fejlődése súly­pontjainak eltolódása együtt jár a tár­sadalom lassú átalakulásával — a legerő­sebb kötöttségtől, a legteljesebb kötet­lenségig. Ne felejtsük el, hogy mint a múltban úgy ma sem a technika és tudomány­­csodálatos vívmányai képezik a jövő kultúra “magját”. Ez csupán a “talaj“, melyet korunk szorgalmas művészei festékkel, gondolattal, agyaggal és verí­tékkel termékenyítenek meg. Ez a talaj pedig éppoly kevéssé fog majd a belőle fejlődő művészethez hasonlítani, mint a növény — a talajt alkotó elemekhez, me­lyekből táplákozik. (Folytatjuk)_____________(m y) 16 HInADÜ Harangszó: Ne a szemeknek szolgálja tok, mint akik embereknek akarnak tet­szeni, hanem, mint Krisztus szolgái, cselekedjétek az Istennek akaratját lé­­lekböl, jó akarattal, mint akik az Ürnak szolgálnak és nem embreknek. Ef.6:6-7 Kis naptárt ad a hívek kezébe minden évben az Egyház, benne nagyvonások­ban megtalálják a lelki szolgálat körvo­nalait. Kalendáriumunkból kiigazítjuk: a böjti úrvacsora március 14.-én délután 4 órakor lesz. Anyakönyvünkből. Keresztelés. 1954.1.10 Barna Illés. Barna Erzsébet. Barna Lajos. Temetés. 1954.1.2. id. Dobra József. I 1^4 -irl Q-ZoKl 7 ТТпгРПГ» istentisztelet van bao Pauloban (rua Domingos Rodrigues 306 - Lapa) min­den vasárnap d.e.10 és d.u. 4 órakor. Vasárnapi iskola d. e. 9. Egyházközségi közgyűlés március 14 d.u. 4 órakor istentisztelettel kezdődik. A brazíliai magyar eklézsia munkájáról beszámol híveinek, terveit ismerteti. Újra kapható anyanyelvűnkön a tel­jes Szentirás. Rio de Janeiro presbiteriánus katedrá­­lisában (rua Silva Jardim 23) a legköze­lebbi magyar istentiszteleteket február 10 és március lO.én este 8-kor tartjuk. Dózsa Géza presbiter (Paraná) esküjét dec.27.én tette le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom