Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-09-01 / 9-10. szám

A második arc sasoroa- A sasorca szimbolizálja a napbanéző szemet, a maga,sba röppenő szárnyakat, a szellem királyi útját: az ész erejét. Ez a napbanéző sastekintet bűvöl meg: ZWINGLI felénk derengő arcából.

Csupa intelligencia az egész ember, nyugodt, harmonikus lelkűiét, biztos ítélőképesség és fölényes kritika- Humanista tanulmányai, a görög filozófiában való elmélyedés adták neki azt az egyetemes, tiszta pillantást, amely egyszere meglátta az álárc mögött a valót: a középkori theologiában a rendszerbe öntött hitetlenséget, a kultuszban a babonát, az egyházpolitikában a testi és lelki kizsákmányolást- Ö a reformációt egyfelől új világnézetnek, másfelől sociáletikai (politikai) reformnak gondolta- Theologiájában a legmodernebb minden reformátor között, de viszont vallásos mélység dolgában mindannyinak alatta áll- Luther bestiának nevezi az észt, Zwingli annyira becsüli, hogy a pogány világ bölcseit az isteni szellem hordozóinak tekinti és reméli, hogy majd a mennyben találkozni fog Platónnál, Senecával, Sokratessel. Nem volt benne semmi misztika, mint Észak szülöttében, az eislebeni bányászgyerekben; tiszta, világos és átlátszó volt lelkében minden, mint az Alpesek fehér csúcsai vagy a svájci tavak mélye.

Nem vonaglott a porban, a halál völgyéből nem kiálltott fel, az ördöggel úem tusáz'ovt és harmadik égig sem ragadtatot el, mint vulkanikus társa, Luther, hanem örökösen az emberi szellem legmagasabb régió ibanjárt és e magasban szabadnak, Istenhez közelállónak érezte magát. Van benne valami magányos vonás; az intelligencia arisztokratája, a humanista reformátor. Éppen ezért csak Zürichnek volt reformátora: hívei harminc év múlva (a II. helvét hitvallásban) már Kálvin irányához csatlakoznak. Ha Luther a próféta, ő a bölcs és mutatja, hogy a protestántizmus nemcsak prófétaság, hanem doktorság is; nemcsak új hit, de új tudás is-Azonban az is bizonyos, hogy a protestántízmus nemcsak doktorság. Ha csak Zwingli volna a protestántizmus egyetlen képviselője, ma a történelem nem egy új világgal volna gazdagabb, hanem csak egynéhány fennkölt gondolkozóval, akik meggyőződésükért meg tudtak halni, de meggyőződésükkel nem tudtak életet formálni. A Zwingli sassorcája elvillan a világtörténelem forgó kerekei között s előttünk áll az akarat és a tetterő szimbóluma: a z

oroszlánarc. KÁLVIN volt a reformátorok között az akarat, a tetterő embere- A próféta és bölcs mellett ő a harmadik: a hős. Hatalmas művében, mely minden idők legnagyobb theologiai rendszerei közül is kiválik, tulajdonképen az ő praktikus voluntárizmusát fonja bele logikája gyémánt kötelékeivel a világmindenség végső elveibe.

Nála nem az emberi szív áll a világ középpontjában, a maga bűneivel, vágyaival és örömével, hanem a felséges Isten, aki teremti a világot a maga dicsőségének manifesztáló szerszámául-Ebbe a világba helyezteti az embert, hogy fölötte bíró lehessen, hogy érette — Atya lehessen- Némelyeket idvességre választ, hogy nyilvánvaló legyen minden irgalma, jósága, hosszútűrő bocsánata, féltő, gyöngéd ereje, amelylyel az elesett embert elvezeti a Golgota alá, mert ott lesz a szíve szerint az övé; némelgket pedig kárhozatra választ, hogy megmutassa hatalmát, emésztő tűzhöz fogható erejét, amellyel a Sátánt leigázza s magával a rosszal égeti ki a világból a rosszat. Aki tehát egyszer megérezte, hogy őt az Isten öröktől fogva kiválasztotta, az napról napra egyre teljesebb dicsőségre érkezik, mert az olyannak mindenek egyaránt javára vannak; az nem kételkedik, hanem isteni energiával nekilendül a feladatoknak: kiragyogtatni e múló világban az Isten dicsőségét. Az az Isten munkatársává lett s vele együtt kell teremtenie új világot, új embereket- Luther vallása a kegyes ér4 —