Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
NÉGY ARC Zavaros kökös látás. Ézékiel látta a láthatatlant, a titkok titkát: Istent magát, mint a létezés és történés lelkét- Amit látott, azt ebben a kuszáit keleti képben mondatta el-Október 31-én nézzünk a múltba és a jövőbe. Szeretnénk belepillantani a történés titkaiba, az Isten világkormányzó munkásságának sűrű fátyollal elrejtett szentélyébe- Látni akarnék, mi a történelem misztériuma, hogyan leszünk, mivé válunk? — Mi az a titokzatos mechanizmus, az az élő rejtelemszövedék, amely alakítja a protestántizmus s vele a szellemi világ fejlődését? Nézzük a forgó kerekeket, a történelem kerekeit, de mindenik ellenkező irányba megy és mégis egyfelé halad az egész; külön jár s mégis mindenik a másít ban forog. Miheiyt a történelem misztériumáról van szó: a történettudósok ma sincsenek tovább, mint Ézékiel. De az Éekiel látásából kivehető négy beszédes arc: a kherubarc, az oroszlánarc a sasarc, az emberarc- Négyféle lelket jelentenek ezek, a személyi világ négy dimenzióját. S amint Ézékiel ebben a négyféle lelkiségben szemlélte a világkormányzást, úgy hadd szemléljük mi is a négy arcban a protestántizmus lelki erőit: előbb személyekben, később történelmi alakzatokban jelentkező típusait. Idők ködén, rejtelmek fátyolén át négy arc néz felénk- Miről beszél ez a négy arc? — Az első arc khéruborca. Jelenti a léleknek Istenkben elmerülő és őt boldogan bíró vonásait. Minden lelkiar con egy khérub-vonás; az, amelyik üdvösségre, látásra tükrözésre vágyik. Akkor ragyog fel, mikor Isten közelébe érkezik; addig szomorú sötét redő, de ott megtelik fénnyel, örömmel- Mindent elfeled, mindent odaad, csakhogy Istent bírja; egyetlen otthona van: az És látóm, íme négy kerék vala... mind a négyökr.ek ugyanazon egy formája; mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna. Jártokban mind a négy oldalok felé mennek, meg nem fordulnak, amerre a fó fordult, mennek ui_mg. д. kereleeKet forgó kerekeknek, nevezték fülem hallatára. És négy orcája vala mindenkinek: az elsó orca vala khéruborca és a második orca emberorca, a harmadik oroszlánorca, a negyedik sasorca... Ezék. 10: 9-11. 13-14. Isten közelléte. Századok távolán át, kissé elmosódva: LUTHER arcán látjuk legfényesebben ezt a vonást. Ha valakinek, úgy Luthernek a vallás igazán érzelmi ügye volt. Nem a tudományos okoskodás, a politikai belátás, hanem az az ősi nostalgia vitte őt a reformáció útjára, amely Istentől távol nem tud ellenni és úgy száll hazafelé, mint a riadt galamb- Hogy küzdött, hogy forrongott Luther lelke, míg megtalálta a nyugvó pontot: a hit által való megigazulás boldog tapasztalását s abban elpihent! Isten ingyen kegyelméből adja az üdvösséget, csak legyen alázatos, bűnbánó, erősen bízó h i — tünk, amellyel felfogjuk és megragadjuk ezt a kegyelmet. Mihi adhaerere Deo bonum est. Augustinusnak ezt a tapasztalását senki sem élte mélyebben át, mint Luther- De azért hit- I 'izonyossága mégsem misztikus elragadtatás, hanem valami természetes, közvetlen élés az igazság birodalmában: az Isten színe előtt való ott honosság. Ö a szívével gondolkozott- Az igazságot érezni kell és nem kiokoskodni. Megvetette az észt, amely vakmerőén kételkedik, számít, tétováz vagy kiábrándít, mikor az ember közvetlen megrendüléssel tapasztalja meg az örökkévalóságot, amely minden értelemnél magasabb- Az észt bestiának nevezi és meg akarja fojtani, mert ez a legkedvesebb áldozat Isten előtt. Innen van, hogy bár szívében egy egész új tavasz virított ki: a vallásos élmények új, gazdag tenyészete: a gondolkozása, theologiája egy középkori baráté- De alakjából a világtörténelem távlatában elmosódik mindaz, ami sötét, ami kicsiny ami a múlté benne: csak a kherubvonás ragyog az arcán: az Isten megérzésének a fénye... — 3 —
