Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
ЖаЛсищМЮ- :!ВшйАш1 каЛлщАйа Egykor а Säo Pauloban megjelenő magyar sajtó bőséges teret adott az Ev. Ref. Egyház híreinek. Mindig egy-egy Ige vezette be azokat — a Harangszó. A több, mint két-évtizedes munkára visszatekintve állapítom meg, hogy ez a .harangszó, a bibliai Ige végezte el a magyarság összegyűjtését, az egyház és gyülekezetei megszervezését: a városban templom, a szétszórt telepeken a gyülekezeti házak megépülését, s ezeken keresztül a magyar lélek építését. Az Ige erőforrás volt, lelki táplálék, vigasztaló, összekovácsoló, megtartó erő. Ma is, ahogy vasárnapról — vasárnapra, a hívó harangszóra összesereglik a vasárnapi-iskolások, az ifjúság, az egyházfenntartók, a hívek tábora, életadó bizonyság nekünk, hogy az egyetlen hatalom az Ige, amely összetart, fenntart és megtart bennünket. Különösen pünköstkor éreztem ezt. A 24 konfirmálónak szólt: .Megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel és kezdenek szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Csel. 2:3-4. Milyen érdekesen, milyen másként, milyen szépen szól az, akinek a Lélek adja a készséget hozzá. Mennyire össze', art, hogyan megtart az az áttüzesítő hatalom. Az a más nyelv pedig, melyet akkor beszél valaki, mikor lelkesen, lélekből szól, azt megérti, akinek érző lelke van. Jártam eleget a szétszórt magyar telepeken — délamerikai nagy távlatokban — harangozni, Istenhez hívogatni. A megnyílt szívek, a más nyelveken megszólaló, a szebb érzésekkel szóló lelkek a bizonyságai, hogy: a harangszó nem volt hiábavaló. nem volt pusztába'hangzó szó. Most újra egy hosszabb útra indulok. Szeretném bejárni azokat az egyesült államokbeli és kanadai magyar gyülekezeteket, ahol mintegy harminc esztendővel ezelőtt — tanulmányútam alatt — az Igét hirdetíem, s a Lélek .segítségével egyházakat fundáltam. Szeretném közöttük is megkongatni a brazíliai harangszót. Nem kérni megyek, adni szeretnék: az Isten Igéjét, magyar szívvel, magyar szóval: a magyar léleknek. Akarom, hogy tudjanak erről a brazíliai harangszóról s meghallják ezt s megnyissák lelkűket Isten előtt és szívüket, szeretetüket a számunkra is. Elviszem ... és szeretném el hozni a testvéri érzés melegségét és jóindulatát. — Más nyelveken akarok szólani? Igen! Másként, mint ahogy az emberek megszokták, úgy, ahogy a Lélek adja szólanom. Hiszem: a lelkesek meg is fogják érteni. ❖ A Református Világszövetség július végén Princeton főiskoláján gyűlésezik. Űtamra ez ad alkalmat Annak a szervnek a mi brazíliai magyar eklézsiánk alkotó tagja. Ezt képviselem. Elmegyek oda, hadd tudjanak ott is erről a brazíliai harangszóról, amely kihallatszik a pusztába — a szétszórtságba — átcseng az óceánon túlra. Zengjen bele most a nagyvilág lelki embereinek — sebesen zúgó szelek zendü ■ lésére összesereglő táborozásába is. * Tudják és érzzék meg rólunk: Nem az elnémuló harangok, hanem az újra és újra megszólaló harangok népe vagyunk és akarunk lenni! A harangszó az Ige, melv a viharokban megtartott: és megtart minket! J О О ЛрMtoC Qqm&a.
