Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1953-04-01 / 2. szám
5 sem,— nem is lett volna neki miből. Az iskola nemcsak ingyen tanította, hanem el is tartotta. Ez a fiú egyetemi tanulmányai után a kollégium egyik kiváló tanára lett és elhihetjük, hogy munkáján meglátszik, hogy tudja, mivel tartozik iskolájának. Csoda—e ha az ilyen tanárokban lánggal lobogott a hivatástudat és velük együtt lelkesültek a tehetős emberek fiaiból lett tanárok is. A szülők pedig értékelték munkájukat és adományokat adtak, alapítványokat tettek és hagyatkoztak a kollégiumra, hogy a szegénysorból származottakat is tanítani tudja. Egyöntetűen vonul végig a kollégium négy és egynegyed százados életén a törhetetlen akarat, hogy Istenét és hazáját minél teljesebb mértékben szolgálja. Ezért természetes, hogy mindig az élen lévő főiskolák közé tartozott és öreg falai között nemhogy ósdi szellem uralkodott volna, hanem ellenkezőleg egyike volt az ország legelőrehaladottabb iskoláinak századokon keresztül. Amilyen féltékenyen őrizte a múlt nemes hagyományait, ugyanolyan gondosan kereste és alkalmazta az előrehaladás eszméit. Épen a legutóbbi időkben is az 1930—as években vezetett be valóban jelentős és egyedülálló újítást — kettőt is egyszerre. Felállított ugyanis egy uj tagozatot, amelyben az alsó négy gimnáziumban a magyar nyelvre helyezte a súlyt, a felső gimnázium programjául pedig egy idegen élőnyelvnek (az angolnak) a tökéletes megtanítását tűzte ki célként, az egyéb tantárgyak elhanyagolása nélkül. Ezt pedig oly módon oldotta meg, hogy az alsó négy gimnáziumban a tanítás nyelve a magyar, a felső négyben pedig úgy a tankönyvek, mint a tanítás és a társalgás nyelve az angol lett — angol egyetemeken is kiképzett magyar tanárokkal. Ez már magában véve is páratlan újítása és tökéletesítése volt a tanítási módnak Azonban a másik újítás még ezen is túlment jelentőségében. Az uj tagozat számára felállított hatalmas épület félemeleti helyiségeiben ugyanis különféle műhelyeket rendezett be és a diákok szabad idejükben szórakozásképen különböző szakmákban is kiképzést nyertek. Melyik az a diák, amelyik nem szeretne furni-faragni, barkácsolni valamit? Itt mindezt szakszerű irányítás mellett tehette. A mai általánosnál mennyivel magasabb nívója ez a nevelésnek és az életre való előkészítésnek? nem csak az eddigi általános tudást nyújtani, hanem azonfelül a tanulók megterhelése nélkül még egy élő nyelvet tökéltesen megtanítani, s az érettségi bizonyítvány mellé még egy segédlevelet is átnyújtani valamelyik iparágból. Mennyivel jobban az életre és a vezetésre képzetten kerültek ki innen az ifjak. Hogy mi volt az értéke ezeknek az újításoknak, azt abból is láthatjuk, hogy ebben a református kollégiumban most már nem csak reformátusok, hanem több, történelmi nevet viselő katholikus four is elküldötte gyermekeit tanulni — a szegény szülők gyermekeivel együtt, mert ezeknek is épenúgy meg volt a helyük itt, ha a tehetségök és a szorgalmuk meg volt hozzá. A kollégium ma sajnos korlátozva van szabad működésében. Theológiáját kormányrendelettel bezárták, gimnáziumának tanrendjét kívülről szabályozzák, s a vallásoktatást szinte lehetetlenné tették. így legfontosabb hivatását nem tudja az eddigi mértékben betölteni. Példája azonban még ma is buzdít és lelkesít még messze földeken is. Reméljük, hogy ez a korlátozott állapot csak egy kényszerű téli álmot jelent, de nem sokáig és meggyőződéssel várjuk a mielőbbi, újult erővel való tavaszi felébredést, hogy ismét boldogan zengjenek a diákok ajkán az ősi zsoltárok a Bodrog partján. radostyáni Szabó Béla
