Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
A szegények A szegények egészen csodálatosak. Egy este kimentünk és négy embert szedtünk fel az utcáról. Egyikük rettenetes állapotban volt. Azt mondtam a nővéreknek: vegyétek gondotokba a másik hármat. Én ezzel a legrosszabb állapotban lévő nővel foglalkozom. Megtettem érte mindent, amire szeretetem képes volt. Agyba raktam, és olyan gyönyörű mosoly jelent meg az arcán. Megfogta a kezemet, egyetlen szót mondott: köszönöm - és meghalt. Kénytelen voltam lelkiismeretet tartani az ágyánál. Megkérdeztem magamat: én mit mondanék a helyében? A feleletem igen egyszerű volt. Egy kis figyelmet igyekeznék magamra irányítani. Azt mondanám: éhes vagyok, haldoklóm, fázom, fáj valamim, vagy hasonlót. De ő sokkal többet adott nekem - hálás szeretetét. S mosollyal az arcán halt meg. Éppen úgy, mint az a férfi, akit a csatornából szedtünk fel. Már félig megették a férgek. Elvittük az otthonba. Ezt mondta: úgy éltem az utcán, mint egy állat, de most úgy halok meg, mint egy angyal. Szeretnek és törődnek velem. Csodálatos volt látni ennek az embernek a nagyságát, aki így tudott beszélni, így tudott meghalni, anélkül, hogy hibáztatna valakit, hogy átkozna valakit, hogy összehasonlítást tenne. Mint egy angyal! Ez a mi népünk nagysága. Ezért hiszünk mi abban, amit Jézus mondott: éhes voltam, mezítelen voltam, hazátlan voltam, nem kívántak, nem szerettek, nem gondoskodtak rólam - és ti megtettétek nekem. Azt hiszem, mi igazából nem szociális dolgozók vagyunk. Noha, az emberek úgy vélik: szociális munkát végzünk. Igazából a világ kellős közepén élő szemlélődök vagyunk. 24 órán keresztül Krisztus testét érintjük. 24 óra hosszat az ő jelenlétében élünk. Ti is, ugyanúgy, mint én. Ti is próbáljátok bevinni Istennek ezt a jelenlétét a családotokba, mert az a család, amelyik együtt imádkozik, össze is tart. És úgy gondolom, nekünk, családtagoknak, nincs szükségünk arra, hogy bombákat és ágyúkat semmisítsünk meg, és így hozzunk békét — csak tartsunk össze, szeressük egymást! Hozzuk meg egymásnak otthon ezt a békét, ezt az örömet, jelenléte erejét. Akkor képesek leszünk legyőzni minden rosszat a világban. Annyi a szenvedés, annyi a gyűlölet, annyi a nyomor - és mi otthon kezdjük imánkkal, Teréz anya lányai Budapesten áldozatunkkal. A szeretet otthon kezdődik. S nem az számít, mennyit teszünk, hanem hogy mennyi szeretetet viszünk bele abba, amit teszünk. Hiszen a mindenható Istennek tesszük. Nem az számít, hogy mennyit - mert ő végtelen, hanem hogy mennyi szeretetet fektetünk abba a tettbe. Mennyire teszszük őneki annak személyében, akinek szolgálunk. Egy időben nagyon nehezen tudtunk cukrot kapni Kalkuttában. Nem tudom, hogyan ment ennek híre a gyerekek közt. Egy négyéves hindu kisfiú hazament, és azt mondta a szüleinek: három napig nem akarok 16 HARANG
