Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
csodálatosak cukrot enni. Oda akarom adni a cukromat Teréz anya gyerekei számára. Három nap múlva az apja meg az anyja elhozta a gyereket a házunkba. Sosem találkoztam vele azelőtt. S a kicsi alig tudta kimondani a nevemet. Xantus Géza: Mindörökké című alkotása De pontosan tudta, mit kell tennie. Tudta, hogy meg akarja osztani a szeretetét. Ezért kaptam olyan rengeteg szeretetet valamennyiüktől. Mióta csak idejöttem, egyszerűen körülvesz a szeretet. Igaz és igazán megértő szeretet. Olyan érzés tölt el, mintha minden indus, minden afrikai külön-külön fontos lenne nektek. Teljesen otthon éreztem magam - ezt mondtam a nővérnek is ma. A zárdában a nővéreknél úgy éreztem, mintha Kalkuttában lennék saját nővéreim körében. Otthon vagy9k itt, éppen itt. így beszélek ma veletek. Azt kívánom, hogy itt találjátok meg a szegényeket, először éppen a saját otthonotokban - s ott kezdjetek szeretni. Ennek jó híre legyetek a tieitek körében. És találjátok ki, mire van szükség a közvetlen szomszédaitoknak. Ismeritek-e egyáltalán őket? Egészen rendkívüli tapasztalatom volt egy nyolcgyermekes hindu családdal. Egy úr ezzel jött a házunkba: .Teréz anya! adva van egy család; nyolc gyerekkel, akik már ennyi meg ennyi ideje nem ettek. Tegyetek valamit!’ Fogtam hát egy kis rizst, és azonnal odamentem. Láttam a gyerekeket - a szemük csak úgy fénylett az éhségtől. Nem tudom, ti láttatok-e valaha éhezőt? Én igen gyakran. Az asszony elvette a rizst, kétfelé osztotta - és kiment. Amikor visszajött, megkérdeztem: hová ment, mit csinált? Nagyon egyszerű feleletet adott: ők is ’éhesek. Legjobban az hatott rám, hogy tudott róla. S kik az ők? - egy muzulmán család. O Agnes Gonxha Bojaxhiu 1910. augusztus 27-én albán szülőktől Skopjéban született. Hazájában - Európa egyetlen deklaráltan vallásmentes országában - hosszú évekig (1990 őszéig) nem engedték látogatóba sem. Képünkön albán birkák és a háttérben bunkerek. (Piros Christa felvétele) viszont tudta. Aznap este nem vittem több rizst, mert azt akartam: élvezzék a megosztás örömét. De ott voltak a gyerekek. Sugároztak az örömtől, együtt örültek az édesanyjukkal - mert benne annyi szeretet volt, hogy tudott adni. Látjátok, itt kezdődik a szeretet: otthon. Ezt kívánom tőletek, és nagyon hálás vagyok azért, amit kaptam. Óriási élmény volt. Most visszamegyek Indiába. A jövő héten visszaérek, és meg tudom vinni a ti szereteteteket. Jól tudom, hogy nem a fölöslegetekből adtatok, hanem mindaddig, amíg csak elevenbe nem vágott. Ma a kisgyerekek adtak. Nagyon meglepődtem. Megértik, hogy mekkora öröm ez az éhes gyerekeknek. Hogy ezeknek a hozzájuk haHARANG 17
