Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
A kőszegi kálvária (GaáI Zoltán felvétele) fakadó jövő” (Ratzingemél: „Hit és jövő”). Az azóta már püspökként ismert neves nyugatnémet teológus szintén visszautasítja a jövendőmondó jóslás meg a prófétálás szándékát. O is azt tartja fontosnak, hogy a jövőbe tekintve reményeinket és feladatainkat fogalmazzuk meg inkább. A jövő ugyanis egyet jelent számunkra a feladattal. S ez a feladat Keletet és Nyugatot egyaránt érinti. Kasper ugyanis nem rejti véka alá véleményét, amikor a Nyugat ún., jóléti társadalmát” megidézi. Megállapítja, hogy a helyzet Nyugaton sem felhőtlen. „Nyugat jelenlegi állapotában valahogyan kontúrok nélküli” - mondja. Hiányoznak a pozitív irányba mutató vezérlő szellemek, az igazi célok és a hiteles perspektívák. A hagyományos értékeket megkérdőjelezik, s a viszonylag jól mutató épület homlokzata mögött az élet értelmének vákuuma húzódik meg. Nem ringatja magát könnyelmű optimizmusba könyvében a világszerte ismert nyugatnémet filozófus, Hans-Georg Gadamer sem, amikor Európa jelene és jövője kerül szóba. (Das Erbe Europas, 1989) Szerinte Európa is belekerült a világválság örvényébe és senki nem képes biztos megoldást adni gondjainak fölszámolására. „Az élet és a túlélés határzónájában” vagyunk, állapítja meg. Mégis van Európának egy sajátos adottsága, amely biztató a jövőre nézve: az, hogy megtanulta, miként lehet - sőt kell! - másokkal együttélni, „akkor is, ha azok mások”. Alapvető feladunk tehát tiszteletben tartani „mások másvoltát”. Mi lehet a magyar egyház és a magyar egyházak feladata hazánk és Európa jövője szempontjából? Néhány fontos szempont, a teljesség igénye nélkül: a. Az újszülött demokrácia kibontakozását mindenképpen segítenünk kell, saját feladataink keretében, akkor is, ha elsődleges küldetésünk az evangélium képviselete a világban. b. Jelentős feladata az egyháznak a keresztény és az emberi lelkiismeret nevelése, többek között azért is, hogy a szabadság hiteles fogalmát megértsük és aszerint formáljuk a ránk bízottakat. Súlyos félreértése ugyanis a szabadságnak, ha annak csak külső keretét vesszük tekintetbe. Eszerint szabadnak lenni annyi, mint azt tenni, amihez kedvem van. Ez a merőben külső szabadság a belső önuralom és felelősségtudat egyensúlya nélkül akár végzetes is lehet. Gondoljunk csak a kisgyermekre, aki teljesen felügyelet nélkül maradva azt teszi a lakásban, ami neki tetszik (van eset, hogy még a lakást is felgyújtja). c. Szociológusaink többször felmérték már az értékek, helyesebben az értékelések káoszát, ami hazánkra annyira jellemző. Nyomasztó a testi, érzéki és vele a materiális javak ránk nehezedő hatalma, ami jelentős részben az elmúlt évtizedek nevelésének „ gyümölcse”. Ebben a nyomasztó szellemi légkörben kell védelembe vennünk, sőt védetté nyilvánítanunk például a szerelem, a házasság és a család értékét a vulgarizált, olykor már vandál gyakorlati materializmus támadásai ellen, beleértve a humánum értékeit is. d. A világot s azon belül' bennünket is kellemetlenül érintő olajválság és a szélesebb körű energiaválság óhatatlanul fölveti az energiatakarékosság követelményét egy olyan országban, amely természetes hajlamait tekintve inkább a pazarlásra, sőt a tékozlásra érez késztetést. Vajon hogyan lehetséges, hogy a Nyugat jóléti társadalmában a gazdasági élet egyes szakemberei nyíltan hirdetik az energiatakarékosság szükséges voltát, nálunk pedig alig meri említeni valaki az ilyen jellegű lemondani tudás, az energetikai aszkézis szükségességét, ami nemcsak a benzinre vonatkozik. Egy politikus könnyen úgy ítéli meg, hogy ez .népszerűtlen. De a népszerűtlen dolgokról is beszélni kell. Ezt a feladatot azonban szívesen osztják ki a társadalomban az egyháznak (ill. az egyházaknak). Mi már kezdettől tudjuk, hogy nemcsak sikerélményekből áll a világ, hogy a társadalmi, gazdasági, pedagógiai átalakulás keresztjét is viselnünk kell. e. Feladatunk marad az is, hogy az emberi előítéletek minden rossz emlékű megnyilvánulása ellen szót emeljünk, saját jövőnk és Európa jövője érdekében (nacionalizmus, antiszemitizmus). f. A ránk szakadó szegénységben az egyház örök társadalmi segítő szolgálatára még fokozottabban szükség lesz, miközben mi vagyunk azok, akiktől a legtöbbet — minden elvehetőt - elvettek. Milyen lesz a magyar egyház és a magyar társadalom 2000-ben? A válasz számunkra nem a bekövetkező események megjövendelése, hanem inkább a feladataink felmérése és reményeink megfogalmazása (mert azt úgyis könnyű megjósolni, hogy Kelet- és Délkelet-Európára, s annak egyházaira a közeljövőben nehéz esztendők várnak). Ratzinger is. Kasper is arra szavaz, hogy az egyháznak (s az egyházaknak) elsősorban a Jézus Krisztustól kapott küldetésükhöz kell hűségesnek maradniok, ellenállva - Keleten és Nyugaton egyaránt - a politikai érvényesülés kísértésének, a politikai kereszténység csábításának (ami az elsődlegesség kérdését illeti). Ratzinger szerint az egyház nem lesz már politikai nagyhatalom, amely a társadalom alakulását döntő módon meghatározza. Nem is ez a feladata. Mégis újra virágozni fog, hogy lelki otthont, életet és reményt adjon - hazánkban is - a rászoruló embereknek. BODA LÁSZLÓ JÖVŐJE HARANG 7
