Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-02-01 / 2. szám

A ceglédi evangélikus templom Tamaska Gyula felvételei- Milyen fontos tennivalók várnak ön­re?- A polgármesteri hivatal szervezeti megújítása. Meg kell szerveznünk a va­gyongazdálkodást, a városnak építészt szereznünk, mert eddig nem volt. Gazda­sági döntéseket kell hozni, kialakítani a költségvetést. Mennyi támogatást kapjon a sport? Folytassuk-e, hogyan, a termál­fürdő-vállalkozást? Az öt bölcsődéből csak kettőre van szükség, mi legyen a többivel? Fejlesztésre nincs pénzünk. Ál­lami bérlakás tíz éve nem épült. A csator­názás siralmas. Örököltünk 82 milliós adósságot, aminek a kamatai már na­gyobbak. Visszakaptunk lakásokat a szovjetektől, azt rendbe kell hozni, érté­kesíteni...- Miből élnek, mivel foglalkoznak a ceglédi polgárok?- Ezt még pontosan nem tudom. Az üzemekről most tájékozódom.- Van-e munkanélküliség?- Eddig nem volt említésre méltó. Most viszont már jelezték, néhány üzemben nem lesz munka, egyikből száz embert fognak elbocsátani.- Ok nem jutnak munkához a mezőgaz­daságban? Itt csodálatos a termőtalaj, a klíma, élnek a tanyák, vagy újra lehet éleszteni...- Sajnos, a föld nem vonzza magához az embereket, különösen nem a fiatalokat. A téeszek lejáratták ezt a legcsodálato­sabb szakmát. A fiataloknak nincs vonze­reje azért sem, mert ott kemény a munka, nem napi nyolc órát tart. A nehézségek taszítanak. Persze sok múlik a földtörvé­nyen.- Csökken vagy nő a város lakossága?- Lassan, de biztosan fogy. Kevés gye­rek születik, sokan meghalnak, ide pedig nem jönnek, mivel nincs gazdasági vonze­rő. Sajnos, az elmúlt évtizedekben elmen­tek innen a szakemberek.- Nincs vonzerő? Olyan gyümölcs te­rem, amilyen sehol a világon! Például a kajszibarack. Nem vonzza a tőkét?- Ez lesz a mi feladatunk. A város meg­tartóerejét keresni, és ezáltal a hazáét megtartani.- Haza: Dózsa, Mészáros Lőrinc, Kos­suth, Jókai, Petőfi. Események fűződnek a nevükhöz Cegléden. Milyen szerepet játszik a történelem a város életében? Élő­­e Dózsa parasztháborúja, Kossuth híres beszéde...?- Kizárólag az idősebb generációban. Én ezen nem csodálkozom, nem lehettünk magyarok, mert nemzetköziségre biztat­tak, nem örülhettünk Dózsának, Kossuth­nak...- Nincsenek benne a hétköznapokban?- Nincsenek.- Mit lehet tenni?- Ez már a jövő építése. Az iskolák igazgatóinak már elmondtam, ne várjunk az új oktatási koncepcióra, tanítsák önál­lóan a várostudatot, a hazatudatot. Pályá­zatot írunk ki az iskoláknak, hogyan sze­retnék megtartani ünnepeinket. A töme­gek maguktól nehezen indulnak.- Tanítanak-e hittant?- Mindegyik iskola nyitott a tanítására, de nincs annyi hitoktató, amennyi kellene. Cegléden vaskézzel betiltották a vallás gyakorlását. A templomokban volt taní­tás. A meglepetés most következett, ami­kor be lehetett íratni a gyereket az iskolá­ban. Még azok se iratkoztak be, akik eddig a templomba jártak. A választások idején feltettem a kérdést: meri-e vállalni bárki a vezetést egy olyan városban, ahol a sza­badsággal és demokráciával nem akarnak vagy nem tudnak élni az emberek? A kö­zömbösségre a magyarázat a negyven év. Én ötvenhat éves vagyok, ha engem nem vonzott volna a vallás, tizenkét éves ko­romban eltávolodtam volna tőle...- Tehát nem kell attól félni, hogy túlbu­zog a vallás szerepe a hétköznapokban?- Akik ettől félnek, nem ismerik a va­lóságot.- Miként lehet visszafordítani a folya­matot?- Magyarország missziós terület. Ha tehát az egyházak foglalkozni akarnak az ifjúsággal, azon múlik az eredmény, ho­gyan kínálják fel Isten örök igazságát. Megfelelően kell bemutatni, mai nyelven a hitigazságot, hogy azt érezze az egyén: a mai napon imádkozzon, a mai nap ne hazudjon, ma tisztelje a másik tulajdonát.- Lesz erre közvetítő?- Minden egyházban el kell fogadniuk a lelkészeknek, hogy a civileket beenged­jék maguk közé, akik segítenek. És a szer­zetesrendek is felzárkóznak majd. De az hosszú idő. A másik dolog: mindenki a saját családjában terjessze a keresztényi értéket.- Milyen a ceglédi családok erkölcse, összetartozása?- Ezt hivatalból még nem tudhatom. De ebben az országba, ahol a nő, az anya termelőerővé változott, ott nemigen lehet családról beszélni. A válások itt is növek­szenek, mert az egymás iránti tűrőképes­ség csökkent. Mindenki fáradt. Könnyen kimondja a nő, a férfi: nem tűrök tovább. Ma a házasság egy életre kötött jellege nem érték.- Beszéljen a saját családjáról!- A feleségem tanárnő, ezért mi az át­lagnál szerencsésebbek vagyunk, naponta együtt reggelizünk és vacsorázunk. Éz ma luxusnak számít. Lányom tanárképző fő­iskolás Szegeden, egyik fiam Győrben ta­nul, a kisebbik fiam gimnazista.- Ön hivatásának tekinti a polgármeste­ri feladatot?- Másképp el se vállaltam volna!- De önnek már volt egy hivatása!- Nem volt. Van. A hivatást és a külde­tést egyszer kapja az ember. És ha ez a hívás kölcsönös szeretetben gyökerezik, akkor az van.- Mondjuk ki: katolikus pap volt. És otthagyta az egyházat.- Nem hagytam ott.- Kilépett.- Nem léptem ki. Rendkívül erős külső körülmények és belső ösztönvilágom ^ HARANG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom