Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
^ kényszerített arra, hogy kérjem a cölibátus alóli felmentésem.- És megkapta?- VI. Pál pápától. Ezt úgy mondják, a világi állapotba nyertem visszahelyezést, de ez dogmatikailag sem kérdőjelezheti meg sem a hivatást, sem a küldetést. Papi funkcióimat nem gyakorolhatom.- A polgármesteri feladat netán kiegészítő hivatás?- Van a személyiségemben gyökere annak, hogy önmagam csak úgy válthatom meg, ha mások szolgálatába állok. Bármennyire módosult az életem, mindig ezt kerestem. Amikor felkértek, úgy éreztem, nincs okom kitérni a feladat elől. Ha mégis kitérek, önmagam árulom el. Sokan azért bíráltak, mert nem vagyok elég jámbor. Mindig azt mondtam, a természetes embert igyekszem kialakítani az ifjúságban. Bennük gyújtom meg a mécsest, amit kereszténységnek nevezünk. Nem teszek mást, mint az általam hitt isteni élet alapjain dolgozom, legyen munkahely, legyen otthon, közvilágítás, biztonság. Lépcsőt helyezek oda, ahol följebb tud lépni a lakosság... Ezt most rám bízták.- Ön hittérítő? — Nehogy valaki aggódjon, hogy az vagyok! Aki ismer engem húsz éve, aki ismeri a könyveimet, az tudja, Istenről, hitről, vallásról nem kezdeményezek beszélgetést. Távol áll tőlem minden erőszak. SIKLÓS LÁSZLÓ A hazaszeretet A bölcsesség A fák törzse, lombja, virágja, gyümölcse... Issza a napfényt, az oxigént. így él. - De a gyökerek! A mélyben. A földben. Milliónyi hajszálgyökerek... Az ember tisztelettel és hálával van szülei iránt. Ám nemcsak ők azok, akik által olyan, amilyen. Nem csupán a tanárok, tanítók, nevelők és barátok formálták azzá, aki. Mindent nem okol meg a jelen. De a múlt! A mély! A „föld”, melybe visszanyúlnak láthatatlan gyökerek, annak a nagy közösségnek történelmébe, évszázadok kialakított kultúrájába, szellemiségébe, érzelmi örökségébe, ahol született. Ahol fölnevelkedett. A haza. Ha természetes a hála és tisztelet érzése közvetlen őseink felé, olyan természetes a tisztelet s hála a haza iránt. Életünk gyökerei hazánk történelmébe nyúlnak viszsza. A hazából nőttünk és növünk olyanná, amilyenek vagyunk. Akinek hazája van, gyökerei vannak, melyek által él, gazdagszik, színeződik mindennapi élete, jelleme. Hogy ez igaz, csak bele kell gondolni, mit jelent, ha évezredes múltú hazába születik valaki, vagy mit jelent oly fiatal nép tagjának lenni, melynek nincs történelme. Ezeréves hazánk viharos, szép történelmébe készítette elő a jelent, mely készen ad át technikát, kultúrát. Hímevet szerzett: a magyar munkás megbízható. Tudósokat adott a tudományos világnak. „A magyar” Európa huzatos közepén elolthatatlan lángként égett és ég. Látunk olyat, mely nem érdemel tiszteletet? Szégyellni kell? Amint szüléink fölött ne ítélkezzünk, úgy ne bántsuk népünket se, mely talán éppen ezért volt, vagy most olyan, ami nem tetszik nekünk, mert lányai, fiai nem szeretik eléggé. Olvassuk el a Szózatot. Énekeljük végig a Himnuszt. Barátkozzunk történelmi nagyjainkkal. Árpád fejedelem. Szent István. Mátyás király. Látnunk kell nagyjainkat és a névtelen milliókat, akik itt éltek, alkottak, szerettek és itt haltak meg. A névtelen milliók, akik megteremtették és teremtik a népművészetet, a mindennapi feltételét az életnek. Gondoljunk a szellemóriásokra, akik itt látták meg a napot, itt szerették meg az emberi életet és itt bontakoztatták ki tehetségüket: Ady, Petőfi, Arany, Munkácsy, Csontváry és a többiek. Hazaszeretet. Pilinszky János írja: „A hazát egyedül részvéttel szabad szeretnünk. E ’részvét’ nélkül nincs emberi igazság, szeretet, szerelem, de még valódi kultúra sincs.” Mit jelent a „részvét”? Tegyük a kötelességünket. Ezáltal részt veszünk hazánk életében. „Jót s jól!” Téglából épül a ház. Munkánk napi tettei tartják fenn hazánkat. A hazaszerető ember - bármilyen jelentéktelennek látszó munkát végez - történelmet építő ember. A hétköznapok tettei a történelem építőelemei! Aki alkotni akar, maradandót létrehozni életében: szeresse hazáját olyan érzéssel, ahogy azt a népdalok éneklik. Élj úgy, hogy nem feleded: szíved talpalatnyi „földje” hazádnak! (Lám, amikor önmagad szívét erényekkel teszed gazdaggá, általa értékesebbé lesz a haza. A szellemi kincsekkel, erkölcsi értékekkel a haza emberségét gazdagítod. Hazád által az emberiség életébe kapcsolódsz be. Hazád nem csupán a múltat hozza ereidbe, de életedet a jelen történelme által beköti az emberiség jövőjébe is.) Hazaszeretet... Érzed ízét a szónak? Hallod dallamát? Érinti a SZÍVED? Tettre mozdítja kezed? Itt és most, mert „Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell!” Hazaszeretet... „ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!!” és áldottá váljék általad is! A bölcsesség az a szellemi tulajdonság, amely az elmét a helyes ítéletre, a gyakorlatban pedig a helyes cselekvésre képesíti. Általában bölcsek a gyermekek és az öregek. A gyermek még egésznek látja a világot, az öreg pedig már látja a valóság, az élet egységét. A bölcsesség nincs életkorhoz kötve. A bölcsesség inkább a szívben lakik, mint az értelemben. A bölcsesség inkább élet, mint tudás. Bölcs az, aki tudja, több LENNI, mint látszani. Bölcs az, akit nem téveszt meg a külső csillogás, hanem az emberben a láthatatlan bensőt mérlegeli. A bölcsesség az erényekben felmagasztosult élet. A bölcs lényegre egyszerűsödött ember. A bölcs egyetlen gondolat rabja. Lát és látomásai lenyűgözik. Ami betölti, arra építi életét, az határozza meg az élete irányát, az szervezi meg kapcsolatait, emberrel, állattal, növénnyel, a mindenséggel. Petőfi Sándornak a „szabadság és szerelem” volt az egyetlen, lényét átható szenvedély. Albert Schweitzer az Élet tiszteletének élt. Csontváry hitt küldetésében, és életét a festészetnek szentelte. Kalkuttai Teréz anya csupán a haldoklók sóhaját hallja, és elhagyatottságukat akarja enyhíteni. A mindennapi ember hétköznapi életét, ha áthatja, ha átizzítja az igaz, a jó, bármi nemes CÉL, már a bölcsesség útján jár. A bölcsesség szenvedélyben izzó gondolat, tudásban égő látomás. A bölcs ember egyszerű. Megelégedettsége miatt mindig megvan mindene. Nála nincs gazdagabb. A bölcs látja, mi teszi őt boldoggá, mi a neki való öröm. Mást nem akar. így kerüli el a hiábavalóságokat és szívét az irigység. A bölcs ismeri a türelem értékét. Türelmes. A bölcs tudja, mikor kell szólnia és mikor mond többet a hallgatása. A bölcs érti a könnyek vallomását és érthető írás számára az arcok mosolya. A bölcs nagyon szereti az életet és belátja a halál jelentőségét. Úgy él, mintha éveit nem lehetne megszámlálni és úgy cselekszik, mintha holnap már mennie kellene... A bölcs tudja, minden elmúlik, rabja ezért nem lesz semminek, mégis építi a világot, mert hiszi, eltörölhetetlen értéket hagy a Világmindenségben. O. A bölcs meghajol a világ előtt, ugyanakkor büszkén néz vele szembe, hiszen ő maga is egy csodálatos világ. Mikor a világot tiszteli, önmagát is tiszteli, hiszen része a világnak. Mikor értékeli önmagát, tiszteletadás ez a világnak is, melyben él, amely által és amelyért van. A bölcsességnek az erények készítenek otthont. Semmivel nem kényszeríthető a bölcsesség szívünkbe. Önként jön vagy sehogy. Aki vágyik rá, aki sóvárog utána, aki mindennél többre hajlandó értékelni, tisztelni, életénél is többre, annak szívében megszületik a bölcsesség. A bölcs az erények gyermeke. Aki bölcsességre vágyik, nem akar lehetetlent. Részedről is elérhető. Már elindultál feléje. Már érintette a szíved abban a pillanatban, amikor felismerted. Kell neked a Szépség, de nem elég, kell neked az Igazság, de nem elég, csak a Jóságra mondja lényed valója: elég. A bölcsesség talán a jóság kísértésével kopogtat lelkeden... Részletek Mácz István Kísértés a jóra című könyvéből 4 HARANG
