Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Mácz István 56 éves, római katolikus, nős, három gyermek apja, húsz éve Cegléden, a városgazdálkodási vállalatnál dolgozott. Pártonkívüli. Október elsejétől a város polgármestere. Gondolkodására és életmódjára nézve értelmiségi. Három könyve jelent meg, ezekben erkölcsről, magatartásról, felelősségről való gondolatait adta közre. Okulásul ír, jobbító szándékkal, lelkiismerete fölkérésére. De miért lett polgármester és mik a szándékai?- Kezdjük azzal, hogy miért jelölték?- A református egyház keretében működött egy értelmiségi kör, négy éven át havonta egyszer meghívtuk az ország jeles, gondolkodó embereit politikai, világnézeti válogatás nélkül. Én vezettem be ezeket az esteket, irodalmat ajánlottam. Majd megalakult a Kárpáti Aurél irodalmi társaság, ahová meghívtak. Első könyvem: Élni vagy meghalni, az öngyilkossággal foglalkozott. Akkor ráébredtem, oszágos gondokról tudok, de mi a helyzet Cegléden? Felmértem a várost... az első újságcikkek akkor jelentek meg tőlem és rólam. A város szellemével és a lélekkel foglalkoztam... Jelölésemkor azt mondtam: a madár csak két szárnnyal tud repülni. Az embernek csak egyik szárnya a gazdaság, a másik a szellem, a műveltség. S nem fognak olyan embert találni a város élére, aki mind a két területen egyformán jártas. A szellem miatt jelöltek, de volt némi aggály amiatt, hogy nem foglalkoztam gazdasági dolgokkal.- Miért fontos a városnak, hogy szellemét, lelkét megértse a vezetője?- Erről a képviselőket kellene megkérdezni. Hamvas Béla elénk görgeti egyik munkájában az évezredes emberi szellemtörténetet. Azt írja: minden városnak kell legyen arca, mert az individuum fontos. A város csak akkor tud élni, ha ismeri múltját, jelenét, céljait, és ha ez mind a szellemi világához tartozik. Bajor polgármesterek társaságában lehettem nemrég Budapesten. Egy fiatal kolléga azt mondta ott, ahhoz, hogy egy települést megszervezzünk, szükségünk van a település filozófiájára. A modem várostervezőknek az az első, hogy megismerjék a hely szellemiségét.- Nézzük meg, milyen Cegléd lelke, szellemisége?- Lapos vidéken terül el, ez meghatározó. Első látásra úgy tűnik, nincsenek természeti szépségei. De itt folyik egy kis patak, tele apró élőlényekkel, partján madarakkal. Amikor találkoztam az értelmiségiekkel, összemelegedett a szívünk. Az a benyomásom, hogy érdeklődő, színes szellemiségű a város, az Alföldre jellemző tartózkodással. Ehhez jön az elmúlt évtizedek visszafogottsága, félelme.- Lesznek-e erők, amelyek felszabadítják?- Igen, lesznek. Most alakulnak a bizottságok, már működik a gazdasági és a népjóléti. Önként vállalják a feladatokat! Felosztották a tennivalókat, elkezdtek gondolkodni, cselekedni.-Én nem vagyok ennyire optimista, hisz az értelmiségről sommásan azt mondták tavaly, hogy kimozdult. Most viszont azt látjuk, újból visszahúzódott. Itt másképp lenne? Nem arról van szó, hogy ugyanaz a húsz-harminc ember nyüzsög? Akik esetleg különböző érdekekből aktivizálták magukat?- Nem vitatom, hogy volt csalódás. De ha egy városban tizenöt-húsz ember elkezd gondolkodni, az ragályosan terjed. Még ha önös érdek is létezik. Például jelentkezett egy művész, készít egy szép domborművet. Megérkezett a Máltai Szeretetszolgálat segélyszállítmánya. Van ugyan a szolgálatnak fizetett személyzete, mégis jöttek sokan, hogy segítsenek a szétosztásban. Ha csak annyit elérünk, hogy nem süllyed tovább a hajó, már fennmaradunk. Optimizmusom alapja: ha a városban látják, hogy tisztességesen gazdálkodunk a vagyonukkal, akkor ők is megmozdulnak.- Mi az, amit másként kell csinálni, mint a tanácsok idején?- Először is itt, a polgármesteri hivatalban. Minden munkatársammal közöltem: hassa át a tudat, hogy városunk a mi otthonunk és a hazánk. Magyarország itt jelenik meg. Az otthon nem a kapun belül van, hanem már körülötte. Bízom benne, hogy megértették azt is, mi, hivatalnokok ne ügyfélként kezeljük az ide belépőt. Azzal a jó érzéssel menjen ki innen mindenki, őt szolgálni akarják, az ő életét szebbé tudjuk tenni. Azt kértem még, a szó értékét adjuk vissza, az adót és az írott szóét. Amit egymásnak mondunk, annak is legyen hitele. És tisztelni kell az időt. Ha egy ügyintézés határideje harminc nap, ne az utolsón intézzem el! Azonnal, mihelyst lehet. HIVATÁSA POLGÁRMESTER 2 HARANG
