Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
MOZART-ÉV BÉCSBEN Temetői jelenet Mozart Don Giovannijából. Alabástromrelief 1787-ből Hanglemezek ínyenceknek A legújabb lemezek közül válogató vásárlókat Bécsben egy igazi zenei csemege is segíti Mozart zsenijének megértésben. Annak idején a prágai operaház — néhány hónappal a Don Giovanni ősbemutatója előtt - műsorára tűzte a már teljesen elfeledett Giuseppe Gazzaniga hasonló című operáját. E mű jelent meg most két lemezen a müncheni rádió zenekarának előadásában, Stefan Soltész vezényletével. Már a nyitány első ütemei hallatán is nyilvánvalóvá válik a két kortárs zeneszerző felfogásbeli különbsége: Mozart metafizikus, borzongást keltő d-moll akkordjaival szemben Gazzaniga hagyományos, lendületes szimfóniaformát alkalmazott, ami jelzi, hogy az olasz mestert nem a hírhedt nőcsábász történetében rejlő drámaiság érdekelte. Operája inkább szórakoztató, „miniatűr” Don Jüanja ártatlanabb, veszélytelenebb, így kalandjai is kevésbé tragikusan végződnek. Stefan Soltész lendületesen, feszesen vezényli a kellemes muzsikát. Az énekeseknek is jó alkalmuk nyílik a remeklésre. Don Giovanni - itt tenor - szerepét John Aler, a lehengerlőén parancsoló Donna Elvirát Pamela Coburn, a mulatságos Leporellót-Gazzanigánál Pasquariellónak hívják —Jean-Luc Chaignaud alakítja. Az „igazi”, Mozart-féle Don Giovannilemez január első hetében jelent meg Bécsben. A felvétel a legvájtfülűbb zenerajongókat is egyedülálló élménnyel ajándékozza meg. Arnold Östman - a Figaró házassága és a Cosi fan tutte után - ismét a drottningholmi udvari színház együttesét vezényli. A korabeli hangszerek, a történetileg hiteles előadásmód, Östman hagyományokat felrúgó, gyakran fergeteges tempói - mind-mind eltérnek a megszokottól. S a művészek olyan élőn és érzőn varázsolják elő e remekművet, ahogy az manapság csak ritkán, a legszerencsésebb csillagzat alatt született előadásokon hallható. Lehetséges, hogy más felvételeken szebb hangszíneket, jellegzetesebb hangú énekeseket hallhatunk, de ennek az előadásnak az ámyalatgazdagsága, a simulékony, érzékenyen reagáló zenekar fölülmúlja mindazt, amit az elmúlt években - de mondhatnánk évtizedeket is - a lemezstúdiók és operaházak Don Giovanni„ügyben” alkottak. Az előadás minden részlete életteli, gondosan kimunkált. Szép példa erre a közismert Don Juan- Zerlina duett (Oly csoda vár több nincsen...). Már ez első ütemek meggyőzik a hallgatót: Zerlinának olyan csábítóval akadt dolga, aki ezerszer kipróbálta szirénhangjait és holtbiztosán tör célja felé. A zenekar pedig magabiztosan fűzi a jelenethez szépen hangzó „megjegyzéseit”. Az egyik legnagyobb német lemezcég, a Deutsche Grammophon már a jubileumi év elején forgalomba hozta a „barátságtalan bécsi” zongoraművész, Friedrich Gulda Mozart-felvételeit. „Az álomszerű billentés nagymestere” - ahogy egy tisztelője nevezte - tizenkét évvel ezelőtt Münchenben játszotta lemezre Mozart szonátáit, de nem engedélyezte azok forgalmazását. A kiadónak a jubileumi év alkalmából sikerült elérnie, hogy megjelentethesse azt a lemezt, amelyen Mozart két utolsó zongoraszonátája és a c-moll fantázia hallható. (Die Presse) HARANG 53
