Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
r Januári számunkban Az írás eredete címmel rövid tanulmányt adtunk közre, egy Spiegel-cikk fordítását. Ebben a német szerző az írás keletkezésével kapcsolatos egyik legújabb elmélettel ismertetett meg. Eszerint az írás bölcsője nem Elő- Ázsiában, hanem kontinensünkön, közelebbről a Közép- és Dél-Európában egykor virágzott, ún. vinca-kultúrában keresendő. Ezzel az állítással, s a tanulmány több részmegállapításával is vitába szállt egyik kedves Olvasónk, aki régóta foglalkozik e kérdéssel. Mint írja: „ezt a cikket a Spiegel egyik újságírója készítette, akinek nincsenek bővebb ismeretei a régészetnek erről a témájáról. így kritikátlanul átvette azokat az elképzeléseket, melyeket egy bizonyos könyv szerzője írt e témáról, vagy esetleg a fordító értett félre.” Leveléhez mindjárt egy összefoglaló tanulmányt is mellékelt, ezt közöljük az alábbiakban, néhány kisebb, a mondanivalót nem érintő stiláris változtatással. Az írás kialakulásáról Wirth amerikai professzor már több mint fél évszázada állította, hogy annak kezdetei harmincezer évre mennek vissza... A franciaországi barlangokban talált festett, vésett vagy karcolt jelek, valamint az állati csontokon talált számos jel arra mutat, hogy a homo sapiens már abban az időben fejlett szimbólumrendszerrel rendelkezett. Alexander Marshak amerikai régész Franciaországban több éven át tartó és új eszközöket alkalmazó tényfeltárásai meglepő eredményre vezettek. Egy 31 000 éves saslapockacsonton emberi kéz által létrehozott, bonyolult pontrendszert fedezett fel, mely a holdfázisokat rögzítette nagyon pontosan és hosszú hónapokon keresztül. Több ilyen holdnaptár „feljegyzést” is talált ezután. Más csontokon képírásra nagyon hasonlítójeleket fedezett föl, melyek véleménye szerint bizonyos állatok vadászásának idejét, módját, helyét rögzítik... Hasonló pontrendszerre bukkant Frolov régész a szibériai Maltya lelőhelyen. Szerinte az itteni vadászok már 20 000 éve ismerték a 365 napos évet, a nők e pedig pontrendszerrel tartották számon a fogamzásra alkalmas napokat. A nyugat-európai megalitikus építmények monumentalitása és gyakorisága arra mutat, hogy a i. e. VII-IV. évezredben fejlett társadalom élt e területeken és a lakosság sűrűbb volt, mint a későbbi időkben... A még újabb kutatások az i. e. VIII—VII. évezredben demográfiai robbanásról számolnak be. Ötmillió lakos élhetett ezt megelőzően Európában, míg néhány száz év alatt számuk elérte a 85 milliót (komputeres számítások szerint). A régészeti feltárások és elemzések teljesen új népességi és faji elhelyezkedést mutatnak Európában az i. e. VII-V. évezredben. Ha a Balkánon kezdjük a vizsgálódást, akkor azt látjuk, hogy itt ősszemiták laktak a demográfiai robbanás előtt. Mikor már nem volt elég életterük, kelet felé terjeszkedtek és az ősindoeurópaiakat messze északra szorították. Az ősszlávok a mai Franciaország területén éltek és az ősszemita-hamita népekkel kerültek harcba, közben az ősgörögöket is elűzték közelükből. A hamiták a Balkánról a mai Egyiptom felé nyomultak. Maradványaikat pedig visszaözönlő őskelták asszimilálták. A szemiták a mai Görögországon keresztül a Közel-Keletre kerültek és részben Anatóliába. A Zagrosz hegységben a sumeroidok is előretörtek Kis-Ázsia felé. A Felső-Duna vidékén, valamint a Kárpát-medencében az i. e. VI. évezredben ősetruszkok laktak. Ezt a csontleletek is megerősítik. Az indoeurópai törzsek közben északkeleten áttértek az állattenyésztésre és megindultak nyugat felé, hatalmas állatállományukkal és az i. e. V. évezredben a nagy eurázsiai síkság urai lettek. Az ősetruszkok dél felé terjeszkedtek és végleg kiszorították a szemitákat a Balkánról és Kis- Ázsiából. Ők a Közel-Keleten tudtak csak megtelepedni és később Arábiában... A hamitákból lettek a későbbi egyiptomiak. Az etruszkok nagyrészt asszimilálódtak a szlávokba és indoeurópaiakba... A kelta hősi énekekben felismerhető a dananc-ősszlávokkal vívott harcok sorozata. A Gorje(hegyi) szláv törzs hősi harcát is megörökítik ezek az énekek... Mielőtt a nagy demográfiai robbanás bekövetkezett volna, a régészek nagy részének véleménye szerint Eurázsiában egységes nyelv- és vallásrendszer volt. És egységes volt az írásrendszer is, mely ebben a korai időben már létezett! Az írásrendszer egyes jegyei a legkülönbözőbb területeken és népeknél megtalálhatók. A képírásos jelekre visszatérve megállapítható: nem csak Európában ismertek a jelek, hanem szinte az egész világon. Az utolsó jégkorszak végének nagy földkatasztrófái ugyanis nagyon szétszórták a megmaradt népeket... És mik ezek a jelek? A föld és ég alapvető természeti és ember alkotta jelenségei, tárgyai: égitestek, eső, növények, villám, kő, állatok, ház, edény, fegyver, oltár, bálvány, hatalmi jelképek. Ezek a jelek majdnem azonosak voltak még a neolitikum kezdetén is. Az ősi írás hatalmas szimbólumrendszerekből merítette ábráit. Az i. e. IV. évezred végére ebből már nem sok maradt az ősi sumérben. Az egész rendszerből, mely kb. 38 000 jelet tartalmazott, már csak ötezret használtak. Eredetileg Festett írnokszobor kb. i. e. 2500-ból HONNAN ERED 42 HARANG
