Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
◄ A 70. év a népesség csaknem egyharmad részének elvesztésén túl az önkormányzat teljes összeomlása miatt vált cenzúrává. Éppen akkor, amikor a belső fegyelem fenntartása egyenesen életszükségletté válik, - akkor lesz a zsidó nép „dediticius”, legyőzött lázadó, jogtalan alattvaló, államalkotó „nép” helyett önkormányzatától megfosztott „tömeg”. Ebben kell látnunk a szentélypusztulás nemzeti krízisének egyik legsúlyosabb jelenségét. Mit jelentett az összeomlás napjaiban a javnéi iskola? Nemcsak azt, amit sokfelől hallhatunk, hogy kora szenvedő zsidósága előtt a realitás világának elvesztett szépsége helyett felvillantotta a szellemi értékek elvont s mégis örökszép világát. A javnéi bölcsek és az utánuk következők nem ezt akarták. Céljuk nem az volt, hogy a zsidóságot a szellem elvont közösségévé tegyék. Ha így lett volna, akkor a javnéi iskola tudósainak köre menthetetlenül a szellemi kiválasztottak szűk, terjeszkedni, hatni nem tudó és nem is akaró köre maradt volna - és sohasem vált volna a zsidó történelem szerves részévé és egymást követő nemzedékek ihletőjévé. Ugyanúgy nem állja meg helyét az a felfogás Kőbányai János felvételei Talmud-Tóra, a zsidó gyerekek vallásos iskolája A judeai sivatag oázisgyöngyszeme: a Szent György-kolostor a zsidó királyok jogutódjának. Kinevezi a főpapot - az egykori királyok belpolitikai jogkörének örökösét -, de kormányzatába nem avatkozik bele. Személyéhez szóló engedéllyel felhatalmazhatja a főpapot halálos ítéletek hozatalára is. Az öreg rabbi, Eleázár ben Zadok Kr. u. 80 körül még visszaemlékezett arra, hogy gyermekkorában látta, amint egy Kohennak házasságtörő leányát a Tóra törvénye szerint megégették. Ha ez a kiváltságos helyzet a szentély pusztulása előtt mintegy 40 évvel meg is szűnt, nem főbenjáró ügyekben a főpap törvényszéke továbbra is ítélkezhetett. Az Apostolok cselekedetei számos példáját nyújtják e bíróság működésének. A zsidó nép kifelé megnyilvánuló politikai hatalmának teljes összeomlása után még egy évszázadig szinte érintetlenül maradt a zsidó közösségi élet döntő jelentőségű belső tényezője: a zsidó önkormányzat. Szefárd zsinagóga sem, mely rabbi Jóchánán ben Zakkajnak és tudóstársainak életművét abban látja, hogy a nemzeti zsidóság romjain ők teremtették meg a csak vallási zsidóságot. Az a zsidóság, amely a javnéi iskola nyomán kialakult rabbinikus irodalomból: talmudból és midrásokból szól hozzánk, a vallási és népi létet egynek érezte és egyszerre élte meg. Nem tudta és nem akarta elválasztani a vallási és nemzeti jelleget sem a Chanukka diadalünnepében, sem a Tisá-beáv gyásznapjában. „Izrael népe” és „a szent Tan” egyenrangú alappillérei, egyenlő értékű tényezői ennek a szemléletnek. A talmudi irodalom egyik fő érdeme, hogy a zsidó közösségi lét fikcióját fenntartotta a szétszórodottságban is. A misna és a talmud úgy szólnak az akkor már évszázadok óta romban heverő szentélyről és annak kultuszáról, áldozatairól és papjairól, mintha mindez nem halott, visszahozhatatlan múlt, hanem élő, vagy legalábbis holnap élővé válható valóság lenne. ► Izraeliek a peszahi „zarándoklaton" HARANG 27