Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-04-01 / 4. szám

Hanukka egy haszid házában , Úgy tárgyalják a synhedrion, a különböző bí­róságok, a király és a főpap jogkörét, hogy ez az állami berendezkedés „holnap, ha eljön a Messiás”, azonnal életbe léphessen. A szentély pusztulásának okairól, a zsidó nép bűneiről elmélkedve a tanítást keresik, amely megmu­tatja, hogyan kellene újrakezdeni... És lépten­­nyomon hangoztatják: a jelen állapot csak át­menet: a valóság a régmúlt, mely a holnapban - és itt a „holnap” nem egyértelmű a „távoljö­­vő”-vel - folytatódni fog. Ami közbül van, csak annyira fontos, amennyire folytatója az előbbi­nek és előkészítője a másiknak. Ez az iskola mentette át a zsidó állam össze­omlásán túl a zsidó közösség gondolatát. A fizikai ország szellemi birodalommá illanha­tott: de „birodalom” maradt. A procuratorok jóindulatára bízott főpapi törvényszék hatal­mán nyugvó önkormányzat romjain felépítik a közösség szabad elhatározásán, mint funda­mentumon, az erkölcsi autonómiát. Ez Javne első tanítása: a zsidóság - állama megszűnté­vel, évszázadokon át - tisztán saját elhatározá­sából képes olyan belső szervezetet felállítani, amely minden külső erőtényező támogatása nélkül megáll a történeti változások viharában. Az állam hatalmát pótolja az erkölcsi elkötele­zettség tudata. Ezt szolgálja a javnéi iskola megannyi intéz­kedése. A jogfolytonosság elvét fejezi ki az, hogy a nép szellemi irányítására hivatott új testület: a „béth-din”, a legfőbb ítélőszék, ugyanúgy 71 tagú, miként egykoron a synhed­rion, a zsidó szenátus. A kevesek közt, akiket rabbi Jóchnánán ben Zakkaj magával vitt Jav­­néba, ott található a még gyermek Gamliél, a synhedrion utolsó fejének, a rómaiak által meg­ölt Simon ben Gamliélnek kiskorú fia, a béth­­din már akkor kijelölt, majdani vezetője. A régi synhedrion jogát örökölte a megváltozott idők béth-dinje, amikor fenntartotta magának az év­ről évre történő naptármegállapítást - s ezzel kézben tartotta a vallási élet gyakorlati irányí­tását. Ha a béth-dint egyenrangúvá tették az egy­kori synhedrionnal, csakhamar felmerül az a sokkal merészebb kísérlet is, hogy Javnét Jeru­zsálemmel, az iskolát a szentéllyel tegyék egyenrangúvá. A régi szokás szerint a sófárt a szentélyben akkor is megfújták, amikor újév ünnepe szombatra esett. A szentély pusztulásá­tól fogva ez a kiváltság minden olyan várost megilletett, ahol béth-din, szervezett bíróság alakult. S néhány évig érvényesült az a szokás, hogy az elpusztult szentély helyett egyes jám­borok Javnéba zarándokoltak háromszor egy esztendőben. Az egykori zsidó vallási intézmények is to­vább élnek szimbólumaikban. Ugyanabban az órában, amelyben a szentély fennállásá­nak idején az áldozatokat bemutatták, most közös, az áldozatok emlékét is idéző ima hangzik fel a zsinagógákban. Az új zsidó templomok építkezésének egy-egy stílusvo­nása a szentélyhez való történelmi kapcsola­tukat fejezi ki, bár az általános szabály az, hogy „nem szabad zsinagógát szentélyfor­májúra építeni”. A zsidó nép nemzeti létéhez fűződő szertartások egész sora - akár mint látszólag értelmét vesztett csökevény - to­vább él. Erejét a múlt felidézésében és jövő-A Fal előtt béli érvényesülési készenlétében próbálgatja. Az egykori kohénok utódai még akkor is meg­áldják a gyülekezetét, ha már évek - később évszázadok, -ezredek - óta nem teljesítettek soha papi szolgálatot. A szentély fenntartására eddig adót, fejenként fél sékel összeget, fizetett minden zsidó — most ugyanezen összeget - mint önkéntes felajánlást - a béth-din anyagi szükségleteinek fedezésére fordították. Apró, jelentéktelen részek ezek. De mö­göttük ott húzódik a nagy gondolat: a folyta­tás, a meg nem állás gondolata. A nemzeti létnek nemcsak eszméi és eszményei, de for­mái és keretei is tovább élnek. „Ahogy le­het”. Minden városka zsidó utcája egy-egy Jeru­zsálem, minden kis imaház egy-egy parányi szentély. Ennek az új életnek egyetlen jogalap­ja, kényszerítő, fegyelmező ereje: a nép önkén­tes magára vállalása. És e szellemiség létesít­ménye: a zsidó könyv és a zsidó iskola. Ezek a nemegyszer nehézkesen, ügyetlenül megírt könyvek és ma ósdinak minősített módszerrel oktató iskolamesterek mégis a legnagyobb cso-28 HARANG

Next

/
Oldalképek
Tartalom