Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
Hanukka egy haszid házában , Úgy tárgyalják a synhedrion, a különböző bíróságok, a király és a főpap jogkörét, hogy ez az állami berendezkedés „holnap, ha eljön a Messiás”, azonnal életbe léphessen. A szentély pusztulásának okairól, a zsidó nép bűneiről elmélkedve a tanítást keresik, amely megmutatja, hogyan kellene újrakezdeni... És léptennyomon hangoztatják: a jelen állapot csak átmenet: a valóság a régmúlt, mely a holnapban - és itt a „holnap” nem egyértelmű a „távoljövő”-vel - folytatódni fog. Ami közbül van, csak annyira fontos, amennyire folytatója az előbbinek és előkészítője a másiknak. Ez az iskola mentette át a zsidó állam összeomlásán túl a zsidó közösség gondolatát. A fizikai ország szellemi birodalommá illanhatott: de „birodalom” maradt. A procuratorok jóindulatára bízott főpapi törvényszék hatalmán nyugvó önkormányzat romjain felépítik a közösség szabad elhatározásán, mint fundamentumon, az erkölcsi autonómiát. Ez Javne első tanítása: a zsidóság - állama megszűntével, évszázadokon át - tisztán saját elhatározásából képes olyan belső szervezetet felállítani, amely minden külső erőtényező támogatása nélkül megáll a történeti változások viharában. Az állam hatalmát pótolja az erkölcsi elkötelezettség tudata. Ezt szolgálja a javnéi iskola megannyi intézkedése. A jogfolytonosság elvét fejezi ki az, hogy a nép szellemi irányítására hivatott új testület: a „béth-din”, a legfőbb ítélőszék, ugyanúgy 71 tagú, miként egykoron a synhedrion, a zsidó szenátus. A kevesek közt, akiket rabbi Jóchnánán ben Zakkaj magával vitt Javnéba, ott található a még gyermek Gamliél, a synhedrion utolsó fejének, a rómaiak által megölt Simon ben Gamliélnek kiskorú fia, a béthdin már akkor kijelölt, majdani vezetője. A régi synhedrion jogát örökölte a megváltozott idők béth-dinje, amikor fenntartotta magának az évről évre történő naptármegállapítást - s ezzel kézben tartotta a vallási élet gyakorlati irányítását. Ha a béth-dint egyenrangúvá tették az egykori synhedrionnal, csakhamar felmerül az a sokkal merészebb kísérlet is, hogy Javnét Jeruzsálemmel, az iskolát a szentéllyel tegyék egyenrangúvá. A régi szokás szerint a sófárt a szentélyben akkor is megfújták, amikor újév ünnepe szombatra esett. A szentély pusztulásától fogva ez a kiváltság minden olyan várost megilletett, ahol béth-din, szervezett bíróság alakult. S néhány évig érvényesült az a szokás, hogy az elpusztult szentély helyett egyes jámborok Javnéba zarándokoltak háromszor egy esztendőben. Az egykori zsidó vallási intézmények is tovább élnek szimbólumaikban. Ugyanabban az órában, amelyben a szentély fennállásának idején az áldozatokat bemutatták, most közös, az áldozatok emlékét is idéző ima hangzik fel a zsinagógákban. Az új zsidó templomok építkezésének egy-egy stílusvonása a szentélyhez való történelmi kapcsolatukat fejezi ki, bár az általános szabály az, hogy „nem szabad zsinagógát szentélyformájúra építeni”. A zsidó nép nemzeti létéhez fűződő szertartások egész sora - akár mint látszólag értelmét vesztett csökevény - tovább él. Erejét a múlt felidézésében és jövő-A Fal előtt béli érvényesülési készenlétében próbálgatja. Az egykori kohénok utódai még akkor is megáldják a gyülekezetét, ha már évek - később évszázadok, -ezredek - óta nem teljesítettek soha papi szolgálatot. A szentély fenntartására eddig adót, fejenként fél sékel összeget, fizetett minden zsidó — most ugyanezen összeget - mint önkéntes felajánlást - a béth-din anyagi szükségleteinek fedezésére fordították. Apró, jelentéktelen részek ezek. De mögöttük ott húzódik a nagy gondolat: a folytatás, a meg nem állás gondolata. A nemzeti létnek nemcsak eszméi és eszményei, de formái és keretei is tovább élnek. „Ahogy lehet”. Minden városka zsidó utcája egy-egy Jeruzsálem, minden kis imaház egy-egy parányi szentély. Ennek az új életnek egyetlen jogalapja, kényszerítő, fegyelmező ereje: a nép önkéntes magára vállalása. És e szellemiség létesítménye: a zsidó könyv és a zsidó iskola. Ezek a nemegyszer nehézkesen, ügyetlenül megírt könyvek és ma ósdinak minősített módszerrel oktató iskolamesterek mégis a legnagyobb cso-28 HARANG
