Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
kk. 37; 88; 132; stb.). Ezt mutatják olyan közkedvelt történetek, mint Nábot esete (IKir 21:1-16), akiktől Akháb király erőszakkal - koncepciós perrel - veszi el a szőlőskertjét. Ezért Illés által Isten kemény üzenetet küld: „Ugyanazon a helyen, ahol felnyalták az ebek Nábot vérét, ebek nyalják fel a te véred is!" (IKr 21:19). Jézus igehirdetésében is megkülönböztetett helyet foglalnak el a szegények, bár az egyes igehelyek tüzetesebb elemzése arról győz meg, hogy itt nem egyszerűen arról van szó, hogy az embernek mennyi tulajdona van, hanem inkább arról, hogy ahhoz, amije van, hogyan viszonyul, hogyan használja. Különösen Jakab levele -, amely talán az Újszövetség legkorábban keletkezett irata - érzékeny a gazdagság és szegénység problémájára (vö.: Jak 1:9-12; 2:1- 7; 5:1-6). Különösen egy példával érzékelteti Jakab a gazdagság veszélyét. Az istentiszteletre összesereglett gyülekezetbe egy fényes öltözetű, gazdag ember lép be. A számára fenntartott előkelő hellyel kínálják meg. A gyülekezeti helységben - mint a korabeli zsinagógákban is - voltak megkülönböztetett helyek. A szegény embert nem várta ilyen megtiszteltetés a gyülekezeti teremben. Az ő helyét valahol a hátul áldogállók között jelölték ki, legjobb esetben valamelyik szék lábtartóján, a zsámolyon. Jakab kemény szóval a szegény ember védelmére kél. Isten - szerinte - éppen a világ szegényeit választotta ki magának. Nem azért, mivel a szegénység valamiféle érdem, hanem azért, mivel Isten irgalmas, szerető urunk. Schlatter szerint mindenütt a korabeli zsidóság vagyonos, előkelő rétegei mutattak ellenszenvet Jézus tanítványai iránt. Jakab kemény ítéletet hirdet: ,JJosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságotok miatt, amelyek elkövetkeznek rátok. Gazdagságotok megrohadt, és a ruháitokat a moly ette meg. Aranyatokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban. Íme a ti mezőiteket learató munkások bére, amit elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok; szíveteket legeltettétek, mint áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem állt ellent néktek." (Jak 5:1- 6). Mi hát a bűn a gazdagságban? Szent Ágoston így válaszolt erre: „Minden gyümölcsnek, minden magnak, minden gabonanemnek és minden fának megvan a férge. Más a férge van az almának, más a körtének, ismét más a zabnak és a búzának; a gazdagság férge pedig kevélység” (De verb Dom. Serm. 5.). GAAL PÉTER 14 HARANG
