Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
Viszonylagos az idő múlása. Milyen távolinak tűnik, — s felemlegetése is milyen fárasztó a nyugati határszélen nem olyan régen felszedett vasfüggöny, s az általa elindított - felgyorsított láncreakció. Szinte csak legyintünk, meg sem érint bennünket a történelemformálás fuvallata. Ugyanakkor a vasfüggöny, népiesebb, egyszerűsítettebb nevén a szögesdrót maga sem ókori találmány. Olyannyira nem, hogy csak 1874. november 24-én kapott rá szabadalmat megszerkesztője Joseph J. Glidden. O maga sem gondolta, milyen mozgalmas történeteket, eseménysorozatokat indít el találmányával. Nem a hábo-Ágg Károly felvételei rosszkedvűnk telének egyik kesernyés emlékezetű napján készültek Az ellenzők hangja volt eddig a meghatározó, az erőteljesebb. Van is némi igazuk, jogos érvük, hiszen számos olyan világkiállításról megemlékezhetünk, amely balul ütött ki. Közülük is legsúlyosabb az 1873-as Bécsben rendezett világkiállítás esete. Részben azért, mert éppen Béccsel közösen rendeznénk az említett nagy eseményt, másrészt hasonlónak találják sokan a körülményeket. Ez utóbbi ugyan erősen kétséges, de az bizonyos, hogy Ferenc József alatt nem sikerült a világkiállítás. Abból az évből a bécsi tőzsdekrach, a gazdasági válság kezdete emlékezetesebb a történészek számára. Mások szerint az utóbbi időben bárhol Elmúlik-e Aszö9efS rosszkedvűnk rúra gondolunk, csak arra, hogy Amerika nyugati részein polgárháborús viszonyokat idézett elő a szögesdrót a marhapásztorok és a földtulajdonosok között, ezek ugyanis részben a szabad legelő, részben a jól körülhatárolt földterület iránt voltak elkötelezettek. Közéjük állt a szögesdrót, s bár eleinte a fegyverek a szabadságnak kedveztek, a jog megtette a magáét, s egyben véget vetett a cowboy-életmódnak is. És mindennek csak 117 éve. *** zögesdrót helyett mostanában inkább mézeskalácsból fonnánk az ország jelképes kerítését. Jó illatú, csalogató, foszlós mézeskalácsból, ami ugyanakkor kicsit ragad Sis. Pontosabban hozzá lehet ragadni. Valami ilyesmi lehetne a világkiállítás. Aligha van a kedélyeket tartósabban felbolygató téma, amely egyaránt okoz ellentétet, csömört és méla unalmat. A hangadók természetesen azok, akiknek pro vagy kontra kikristályosodott véleményük van. rendeztek világkiállítást, olimpiát, mindenütt csak profitáltak a hazaiak a rendezvényből. A brüsszeli világkiállításon felállított atomium valóban ma is a haladásba vetett hit szimbóluma; az oszakai világkiállítás pedig már akkor, 1985-ben alapos kérdéseket tett föl az ember és technika viszonyáról, tulajdonképpen a mind közelebbi újabb évezred létviszonyairól. Igaz válasz nem született sem akkor, sem azóta, azzal még adósak a tudományok különkülön, s az összegző filozófia is. *** Kinek jó a világkiállítás? Egy ilyen vízfejjel megáldott országban Budapest fejlődése nem határolható el az ország egészétől. Ha Budapest lemarad akárcsak a környező országok világvárosi rangra pályázó metropolisai között, azt a Nyírségben és Zalában is érezni fogják. Akár tetszik ez, akár nem. Ugyanakkor a vidéki Magyarország reális igénye, hogy azokat az egyébként sem nélkülözhető fejlesztéseket, amelyeket előrehozna, mintegy garantálna a világkiállítás Budapesten, ne az ő kárukra valósítsák meg. Ha igazak az előzetes hírek a külföldi tőke vállalkozókedvéről, akkor nincs ok aggodalomra. Hány évtizede újságsztori a harmadik metró megindulása, nyomvonala - mióta nem építik át a Móricz Zsigmond körteret erre hivatkozva -, s mióta készülgetnek tervek a külső körút megteremtésére - hiába. Most két ajánlat évek alatt megvalósítaná az egyébként ki tudja mikor sorra kerülő beruházásokat. Aki naponta közlekedik a városban, az érezheti, hogy fuldoklik, hogy szenved polgáraival együtt. S, ami nem fejlődik, az elpusztul. Lassan, vagy gyorsabban, de elpusztul. Az más kérdés, hogy vannak-e garanciák valóban a külföldi tőke működésére, hajlandóságának érzékelhetővé tételére. Éppen manapság számos esetben tapasztal-2 HARANG
