Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 3. szám
Bibliaolvasó emberek számára, de még azok számára is, akik csak hallottak a prófétákról, a legismertebb Jeremiás próféta. Róla tudunk a legtöbbet, mert 52 részből álló könyve nemcsak próféciákat tartalmaz, hanem a többi prófétai könyvtől eltérően rendkívül sok személyes adatot is. Ez annak köszönhető, aki a próféta kísérője, tanítványa, mondhatnánk barátja is volt. Ez a munkatárs, Bárúk, talán egyidős volt a prófétával, akit mindenhova elkísért, és nemcsak a beszédeit írta le, hanem a történeti eseményekre utalva mindarról tudósított, ami Jeremiással történt, sőt a próféta vívódásairól tanúskodó imádságait is feljegyezte. Ennek a sok személyes közlésnek köszönhető, hogy Jeremiás nemcsak a legismertebb, hanem a legszimpatikusabb is Izrael prófétái közül. Jeremiás kb. i. e. 650-ben született, talán pontosan egyidős volt Júda egyik legnagyobb királyával, Jósiással. A próféta ősi papi családból származott. Ez a :salád a Jeruzsálemhez közel fekvő Anatót városkában élt, és attól az Ebjátár nevű paptól származtatta magát, aki Dávidnak hűséges kísérője, majd első főpapja volt. (1 Sm 22. r.). Talán 22 éves volt Jeremiás, amikor prófétai elhívatását kapta. Könyvének elején olvasunk erről: ő ugyan, ifjú korára hivatkozva nem akart próféta lenni, mégis engedelmeskednie kellett. így hangzott megbízatása:,.Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!”. Talán 50 évig volt próféta, Júda országának eseményekkel teli, vészterhes idején hat király uralkodását, halálát, az ország felemelkedését, romlását, bukását, Jeruzsálem ősi városának és Salamon király által épített első templomának pusztulását, népének nagy száműzetését, a „babiloni fogság”-ot élte, szenvedte át. Az első időkben, Jósiás királysága alatt úgy látszott, Júda ősi dicsősége ragyog fel. Az ifjú király Dávid első nagy birodalmát akarta helyreállítani, régi területeket foglalt vissza, felújíttatta a templomot, és mikor ennek során előkerült Mózes törvénykönyve (amelyet mi Mózes 5. könyveként ismerünk), valóságos reformációt hajtott végre: elpusztíttatta a bálványokat, megtisztította az istentiszteletet, az egész ország életét Mózes törvénye alapján akarta irányítani. így ebből az időből (kb. 622-609) nem is találunk próféciákat Jeremiás könyvében. Jósiás halála után azonban bőven volt mit mondania. Egyszerre minden az ellenkezőjére fordult. Jósiás fia, Jojákím, mindent elrontott, ami addig jó volt. Igaz, egy vesztett csata után, egy új világhatalom, az Újbabilóniai Birodalom csatlósaként kezdte uralkodását, de aztán tanácsosai segítségével megpróbált megszabadulni hatalmas hűbérurától. Jeremiás, aki tudta, hogy a közeljövő a babilóniaiaké, és az ellenállásból csak tragédia lesz, sokat szólt ez ellen a politika ellen. Nyilvánvaló, hogy így ellenszenves volt a királynak és vezető embereinek. Arról nem is szólva, hogy a visszatérő bálványimádás és az ezzel összefüggő erkölcstelen, a népet megrontó vallásosság és életfolytatás ellen szóló kemény hangú prédikációk sem tetszettek nekik. Üldözték, kínozták, börtönbe vetették, még halálra is akarták ítélni, mert arról beszélt, hogy Isten büntetéseként még a templomot is le fogják rombolni a babilóniaiak. Hazaárulónak tartották, mert arról prédikált, hogy csak az segít, ha megadják magukat és a babilóniai királynak, Nabukadneccárnak (Nabukodonozor néven emlegették azelőtt nálunk) szolgálnak. Júda utolsó királya, aki Jósiás harmadik fia volt és Cidkijja (Sedékiás) néven uralkodott, sokszor megpróbálta menteni a prófétát, de túl gyenge volt ahhoz, hogy politikusaival, katonai vezetőivel szembeszálljon. Csak a próféta életét tudta megmenteni. Nagyon nehéz ezt az eseményekben olyan gazdag és Jeremiás egész életét, működését döntően meghatározó kort röviden összefoglalni. Aki valamennyit tudni akar róla, legjobb, ha elolvassa a Királyok 2. könyvének 21-25. részét, meg Jeremiás próféta könyvét. Sokat segít egy világhírű regény is: Franz Werfel Halljátok az igét c. műve. Jeremiás könyvének keletkezéséről magában a könyvben is olvashatunk (a 36. részben). Ebből tudjuk meg, hogy Bárúk írta le a próféciákat, hogy a könyv „első kiadását” Jojákím király tűzbe dobta és újra kellett írni, majd kiegészíteni a később elmondottakkal és történtekkel. Két különösen érdekes probléma izgatta Jeremiás kortársait. Az egyik a jeruzsálemi templom ügye. Úgy gondolták, a templom annak biztosítéka, hogy Jeruzsálem megmarad, mert az Úr nem engedi, hogy házát baj étje. Jeremiás pedig arról prédikált, hogy megtérés nélkül a templom nem biztosít semmit, sőt a templom is el fog pusztulni. Ezért a prédikációjáért akarták halálra ítélni (7. és 26. rész). A másik a békesség, amit az Úr ígért népének, amit a kortársak úgy értettek, hogy Izrael megszabadul a babilóniaiaktól és minden ellenségétől. Jeremiás ezzel kapcsolatban is arról prédikált, hogy a békesség a megtérésben van, nem függ attól, hogy milyen a politikai és katonai helyzet, sőt a száműzetésben élőkhöz út levelében is azt közli, hogy ha a száműzetésük helyének, a „városnak” a jólétén fáradoznak, ott élnek, akkor találják meg a békességet (29. rész). Nem tudjuk pontosan, meddig élt Jeremiás. Könyvében azt olvassuk, hogy az otthon maradottak, mikor félelmükben Egyiptomba menekülnek - kb. 580-ban - magukkal hurcolják az idős prófétát is. A zsidó hagyomány szerint ott halt vértanúhalált - honfitársai ölték meg. Amit Bárúk a próféra életéről megírt, abból kiderül, hogy Jeremiás egész életében az Úrnak volt kiszolgáltatva: nem a maga gondolatait, terveit valósította meg, nem a saját politikai és vallási véleményét képviselte, hanem mindig azt mondta és tette, amit az Úr akart. Nem „gerincességből” szállt szembe királyokkal és hatalmasokkal, nem politikai éleslátás irányította, hanem az az Úr, aki őt prófétává rendelte még mielőtt megszületett volna. A hívő Izráel a mai napig ennek a prófétának a sorsában látja a maga életének és történelmének tükrét. Végezetül egy próféciát idézünk Jeremiástól: „Eljön az az idő - így szól az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával... Törvényemet belsejükbe helyezem, szívükbe (rom be... megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre" (31., 31-34.). Ez az ószövetségi prófécia szól az Újszövetségről MUNTAG ANDOR Rembrandt: Jeremiás megjövendöli Jeruzsálem pusztulását (1630) HARANG 57 Jeremiás próféta
