Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

Egy vándorfilozófus

Portugáliából ilyen hajókon keresték fel Japánt (1600 körüli japán rajz)

Xavéri Szent Ferenc portréja. Egy japán jezsuita munkája 1623 tájáról.

(Jelenleg a kiotói egyetemen őrzik)

relmező kívánságát nem teljesítették. Másfelől a távol-keleti hithirdetői munka szinte kizárólag a portugálok részére volt fenntartva. Ezt jól tükrözi, hogy a német rendtartományokból 1600 és 1620 között csupán 11 hittérítő mehetett a Távol-Keletre és Amerikába. A ferencesek és dominikánusok megjelenését követő egészségtelen vetélkedés megfékezése érdekében X///. Gergely pápa 1585-ös brevéje értelmében Japán területen missziói munkával csak jezsuita és portugál foglalkozhatott. A kevés számú nem portugál, így a magyar Ureman japáni kiküldéséhez hozzájárulhatott Alessand-AZ ELSŐ MAGYAR JAPÁNBAN

A nagyvilág magyar hittérítőiről szóló munkánkban - így Miklós László Magyar hősök öt világrészben című tanulmányában - hiába keressük Ureman János nevét, pedig a távol-keleti hitterjesztés úttörője, Xavéri Szent Ferenc után fél évszázaddal tevékenykedett Japánban, s feltehetően az első magyar volt, aki eljutott a japánok közé és tapasztalatait fel is jegyezte.

Kései utóda, grófVay Péter, az utazó jezsuita misszionárius az 1906-ban Wird Japan sich zum Christentum bekehren (Megtér-e Japán a kereszténységhez?) című német nyelvű tanulmányában hangsúlyozta, hogy ez a kérdés nemcsak a felkelő nap országában működő hittérítőket foglalkoztatja, hanem egyre jelentősebb a nyugati országok keresztényei számára is. A Xavéri Ferenc nyomdokába lépett hittérítők - köztük Ureman - fejében aligha vetődött fel így a kérdés. Ok, a kereszténység japáni elterjesztésének első, legendás korszakának munkásai - akiknek emlékét Endo Suszaku magyarra is átültetett Némaság című regényében örökítette meg - meggyőződéssel hitték, hogy Japán megtér a kereszténységhez.

A magyar ellenreformáció vezető személyisége, Pázmány Péter (1570-1637) kortársáról, Ureman Jánosról a német jezsuita történész, Anton Huonder tett említést az 1899-ben kiadott Deutsche Jesuitenmissionäre des 17. und 18. Jahrhunderts (A 17. és 18. század német jezsuita hittérítői) című munkájában. Ureman az évszázadokon át a magyar szent korona fennhatósága alá tartozó Dalmáciában, az Adriai-tenger partján fekvő kikötővárosban, az utolsó keresztényüldöző római császár, Diocletianus városában, Spalatóban (ma Split) született 1579-ben, más források szerint 1582-ben. Ez idő tájt Dalmácia nagy része már a török hódoltságot nyögte, de a római és középkori emlékekben bővelkedő Spalato elkerülte azt, s püspöksége Oláh Miklós érsekprímás irányítása alá tartozott. Huonder közlése szerint Ureman 1600-ban valószínűleg egy német rendtartományban lépett be a Jézus Társaságba. (Ezért is sorolta a német jezsuiták közé több más magyar atyával

együtt.) Bizonyosat mi sem tudunk, de feltehető, hogy Draskovics György kalocsai érsek, s 1560-tól Zágráb püspöke, és Szántó István jezsuita atya (1541— 1612) egyengette az útját.

Ureman nem sokkal a rendbe lépése után misszionáriusi megbízással a Távol-Keletre utazott, s mint az ausztriai Eisenstadtban megjelenő Szolgálat című folyóirat 1982-ben közölte - Japánban, Vietnamban és Kínában tevékenykedett. Távol-keleti küldetése két okból is nagy megtiszteltetésnek tekinthető. Működése idején az ellenreformáció szolgálatában idehaza is nagy szükség volt a jól képzett papokra, s éppen ezért - mint a fennmaradt dokumentumok tanúsítják - sok állhatatos ké42 HARANG