Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 3. szám
lalva ettől kezdve hosszú ideig egy mérsékelt reformista munkáspárt szerepét játszotta. Az 1920-as nemzetgyűlés mandátuma 1922. február 16-án járt le, Bethlen sikere azon állt vagy bukott, hogy milyen lesz az új nemzetgyűlés, s benne a kormánypárt összetétele. A nemzetgyűlés összetétele viszont alapvetően a választójog függvénye volt. A kormányzó a választójogi törvény megalkotása előtt feloszlatta a nemzetgyűlést, a kormány így rendeleti úton új választójogot léptethetett életbe (mely több szempontból szűkítette a választásra jogosultak körét, plusz a városok kivételével visszaállította a nyílt szavazást), s az 1922-es nemzetgyűlési választásokat már ennek alapján rendezte meg. Az eredmény: 245 mandátumból a kormánypárt 143-at szerzett meg, s ezzel abszolút parlamenti többségre tett szert. Gazdasági konszolidáció Egy politikai konszolidáció minden esetben csak akkor és úgy lehet tartós, ha gazdasági konszolidációval párosul. 1922-től Bethlen fő törekvése a mély válságba került gazdaság talpra állítása és fellendítése volt. A Bethlen-kormány az államháztartás egyensúlyát és a gazdaság stabilizációját nagyobb összegű külföldi kölcsön felvételével támasztotta alá. 1923 tavaszán jelentette be igényét 6—700 millió aranykorona összegű népszövetségi kölcsönre. A népszövetség a kért hitelnek mintegy a felét szavazta meg, s a kölcsönt évi 7,5 százalékos kamattal terhelték meg. (Ezt további nagy összegű külföldi kölcsönök felvétele követte.) 1924 tavaszán felállították a Magyar Bethlen István Kecskeméten (baloldalt, kalapban) Nemzeti Bankot, amely a továbbiakban a bankjegykibocsátás kizárólagos jogával rendelkezett. Megkezdődött a népszövetségi kölcsön kibocsátása, s ezzel a pénzügyi stabilizáció. Ezt követően a magyar gazdasági élet néhány esztendőn át a megélénkülés időszakát élte át. Ez elsősorban az ipar területén mutatkozott meg. Az ipari termelés 1929-ben 12 százalékkal múlta fölül a háború előtti szintet. Bethlen külpolitikája A nagyhatalmakkal való állandó érintkezése által Bethlen helyreállította az ország külpolitikai tekintélyét és a népszövetségi tárgyalásokon való részvétellel olyan légkört teremtett az egyes külállamokkal való barátságosabb viszony kimélyítésére, mely rövidesen lehetővé tette a különféle külkereskedelmi szerződések létrejöttét. Ebben nagy része volt széles körű publicisztikai munkásságának is. A Foreign Ajfairsben, a Timesban, a The Bankerben, az Associated Pressben és még számos más angol és amerikai lapban jelentek meg történeti, politikai és gazdasági fejtegetései. Munkatársa volt az Encyclopaedia Britannicának, de sokszor írt a hazai sajtóban is, hogy politikai ellenfeleinek támadásaira az okok és tények feltárásával válaszoljon. A parlamentben kiváló szónoknak és erős vitapartnernek bizonyult. Nemcsak ékesszólásával tűnt ki, hanem beszédeinek frázisokat kerülő tartalmasságával is. Az 1925 végén fölmerült s politikai válsággá éleződött frankhamisítási ügy hullámai közt is szilárdan meg tudta helyét állni. A frankper jogerejű befejezése után 1926. október 14-én kormányával lemondott, de a kormányzó október 16-án újra őt nevezte ki. 1926. november 11-én a nemzetgyűlés megszavazta a felsöház felállítását a régi főrendiház helyett (1918-tól 1926-ig ugyanis a magyar parlament ideiglenesen egy kamarával működött). Bethlen miniszterelnök a 242 tagú felsőházat (amelyben a pártoknak általában nem volt képviselete) is beépítette uralmi és kormányzati rendszerébe. Az 1926-os választásokkal a kormány elérte, hogy parlamenti ellenzéke jelentéktelen méretűvé zsugorodjék. Az egységes párt egyedül megszerezte a mandátumok közel 70 százalékát. A Bethlen-kormány aktív külpolitikájának eredményeként a 20-as évek végére megszűnt az ország külpolitikai elszigeteltsége. Az ország első számú szövetségesének a 20-as években Anglia számított, amely azonban csak gazdaságidig jelentett támaszt, a revízió szempontjából nem. Az 1920-as évek első felében a revízióra orientált magyar külpolitikai törekvések találkoztak a fasiszta Olaszország közép-európai befolyását növelni akaró ambícióival. Mindkettő akadályát a kisantant képezte, így annak gyengítése és felbomlasztása közös érdekükké vált. Az olasz-magyar örök barátsági és együttműködési szerződést Benito Mussolini és Bethlen István 1927 márciusában Rómában írta alá. Az olasz orientációt a Bethlen-kormány Lengyelország iránti közeledése egészítette ki, amit 1928 végén a lengyel-magyar szerződés pecsételt meg. Politikai végjáték 1931 nyarán a nemzetközi pénzügyi és hitelrendszer összeomlása Magyarországot is elérte. A gazdasági válság társadal-20 HARANG
